Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

az az érvényes, amelyiket elsőnek adnak be. Ebből az erőszakolt aláírás gyűjtésből tűnt csak ki, hogy ellenfelünk komoly nehézségekkel küzd. Ez volt az, amit nemrégen még el sem tudtak képzelni. Ezekben a napokban mi majdnem minden esete megbeszélést tartottunk. Nagy áldozat volt ez a napközben dolgozó elvtársaktól esténként 10 — 11 óráig tanácskozni. Az elvtársakat kezdte idegesíteni, hogy Schiller elvtárs a konkrét feladatok megbeszélésnél végnélküli elméleti fejtegetésekbe bocsájtkozott. Most pedig nem elméleti fejtegetés, hanem gyakorlati munka kellett. Ezt tapintatosan közöltem Schillerrel, aki megsértődött. Ne oktassam őt, mert én még olyan nadrágban jártam, amikor ő ... Megmondtam neki, hogy most nem az én nadrágomról, hanem az OTI választásokról van szó. Megmondtam neki azt is, hogy leutazik Gyöngyösre és elvégez egy feladatot, amit én Hatvanban végzek el. Ekkorára már teljesen átláttam ezen az emberen és nem láttam benne semmi tisztelni valót. Az elvtársak örültek ennek a leckének, mert a megbeszélések megrövidültek. Közben az EGER ápr. 14-i durvahangú cikkére a város egyik tekintélyes polgára levelet intézett a lap szerkesztőségéhez, amit helyszűke miatt a lap nem közölt le, sőt a levél írója nevének is csak a kezdőbetűit közölték. Ehelyett a lap ápr. 19-i számában — ha mérsékeltebb hangon is -, de iparkodik megindokolni a Nemzeti Blokk, illetve az újság velünk szemben alkalmazott hangvételét. Persze nem mulasztja el az alkalmat, hogy mosakodás közben ferdítsen és rágalmazzon: „... Annak a gondolatnak, hogy kár politikai és világnézeti tűzcsóvákat és a „fehér" és „vörös" színbeli különbségeket beledobni a választási küzdelembe, ad visszhangot az a levél, melyet P. S. jelzéssel, de teljes név megjelöléssel hozott ma a posta szerkesztőségünkbe. ... A levélíró kétségkívül tele van jószándékkal, jóhiszeműséggel, amikor így ír, de van benne jókora adag naivság is. ... Ki nyugtatja meg a magyar társadalmat, hogy a szociáldemokrata párt, amely pedig állandóan munkásérdekekről szaval, nem fogja e megint a, leggyalázatosabb diktatúrát provokálni, ha ismét bekerülne a közgyűlésbe ? . . . Ezért van tehát szükség arra, hogy minden öntudatos nemzeti és polgári gondolkodású ember résen legyen, erősen figyeljen a színárnyalatokra s határozottan utasítsa vissza a szociáldemokraták ajánlási íveit. ... Az ajánlási íveket vasárnap délelőtt 1 óráig kell beadni a választmányba jelölt 10 munkaadó és 10 munkavállaló jelölő ívével együtt. Úgy a Nemzeti Blokk, mint a szociáldemokrata párt jelöltjeinek és ajánlóinak névsorát le fogjuk a jövőhéten közölni, hogy a közönség tájékoztatva legyen a szavazásnál, hogy kik a Nemzeti Blokk hívei és kik a szociáldemokrata szervezet támogatói." Érdekességük ezeknek a cikkeknek, hogy valójában a hivatalos tájékoztatásokhoz csapták hozzzá az ellenünk uszító förmedvényeket. A cikk már elintézettnek véli, hogy jelöltjeink nem jutnak be a közgyűlésbe. A velünk szimpatizáló polgárokat pedig azzal ijesztgeti, hogy a nevüket nyilvánosságra hozza. Ma már érthetetlennek tűnik ez az ijesztgetés, de akkor a „vörösökkel" való azonosítás komoly következményekkel járhatott. Ez a számításuk is kudarcot vallott, mert a demokratikusan gondolkodó kispolgárok kitartottak mellettünk. Miután nekünk sajtó nem állt rendelkezésünkre, néha beszéltek ők helyettünk is. Erről tanúskodik az EGER ápr. 21-i cikke is. „Az egri szociáldemokraták kortesfogása. Két beadvány fekszik Eger város tanácsa és képviselőtestülete előtt. Mindkettőt az egri „szervezett" munkásság nevében Schiller József Kertész utcai lakos, az egri szakszervezeti bizottság elnöke adta be. Az egyikben a közmunkák mielőbbi megkezdését, a másikban pedig egy Egerben felállítandó munkásotthon építéséhez kérnek a várostól anyagi támogatást. 286