Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

Ebből és egyéb jelenségekből lassanként kezdtük tisztán látni, hogy mennyit is érnek az egyes szakmák funkcionáriusainak az Ígéretei. Mácsai János az építők csoportjának a pénztárnoka egy éleshangú levelet írt Knittelhoffer elvtársnak, amiben szemére veti, hogy legalább tájékoztatta volna a csoportot az otthon ügyében hozott határozatukról. 1928. május 1-ét emlékezetessé szerettük volna tenni az egri szervezett munkások számára és már jóval előbb kezdtük szervezni a dolgot. Megbeszéltük a szakcsoportok vezetőivel, hogy egy kirándulást szervezünk a Berva völgybe, amelyen a szervezett munkások és a családtagjaik vesznek részt. A csoportokat a természetbarátok vezetik a helyszínre. Erről levélben értesítettem Kolacskovszki Lajos elvtársat, aki népszerű előadója volt a pártnak. Kolacskovszkit sokan ismerték az egri szervezett munkások közül, hiszen itt élt sokáig, de mint a Megyei Direktórium volt tagja Egerben még levegőhöz sem jutott. Gondoltam a szervezett munkásoknak az lesz a legszebb ajándék, ha Kolacskovszki egy előadást tart a számukra. Ezt Kolacskovszki vállalta is. Levél útján abban állapodtunk meg, hogy előtte való este a Tarkő-barlangban találkozunk és ott beszéljük meg a másnapi programot. A barlanghoz mi értünk be elsőnek és jókora tűzzel vártuk a vendégeket. Az egriek közül ott volt Fazekas János, Szepessy Lajos, Gertner István és jómagam. Nemsokkal később beérkeztek a pesti elvtársak is: Kolacskovszki, Dr. Mandl Oszkár a TTE ügyésze, Tvanics grafikus stb. Tájékoztattam Kolacskovszkit a kirándulás résztvevőinek az összetételéről és arra kértem, hogy május 1 jelentőségét egy természettudományos előadásba csomagolva adja elő. Ez jó lesz arra az esetre, ha olyanok is lesznek ott, akik nem a mi embereink. Tudtam, hogy Kolacskovszki mestere a virágnyelven tartott előadásoknak. Tervemet Kolacskovszki is helyeselte. Másnap reggel már vagy 200 férfi, nő és gyerek volt a Diana lápán, amikor odaérkeztünk. Az elvtársak nagy szeretettel, régi ismerősként fogadták Kolacskovszkit, aki rövidesen meg is kezdte előadását. A másfélórás pompás előadás alatt észre sem vettük, hogy egy borbélysegéd eltűnik az erdőbe. Az előadás után Kolacskovszkiék rövidesen a felnémeti állomásra mentek és elutaztak. Különböző társasjátékokba kezdtünk és jó hangulatban élveztük a szép időt, amikor hirtelen öt vagy hat szuronyos csendőr és néhány fegyveres erdőőr lépett ki az erdőből. Az őrmester mint valami hadvezér elordította magát: "Alj! Senki ne mozduljon a helyéről!" Csak néztünk, hogy miért ez a nagy erély és izgalom. Az őrmester ekkor harsány hangon megkérdezte, hogy mit csinálunk? Mit mondhattunk erre az ostoba kérdésre? Láthatta a saját szemeivel, hogy a fiatalok társasjátékkal szórakoznak, heverésző és beszélgető csoportokat láthatott. Megmondtam, hogy a természetbarátok családias kirándulást rendeztek a tagjaik és ismerőseik részére és most itt szórakozunk. Az őrmester nagyon tartotta magát az előírásokhoz és miután kitűnt, hogy nincs engedélyünk az ottartózkodásra megkérte az erdőmestert: szólítsa fel a társaságot a távozásra. Amikor ez megtörtént fenyegető hangon követelte, hogy szedjük össze a homijainkat, de ne mozduljunk, mert mindenkit igazoltatni fognak. Igazoltatás közben azután kibujt a szög a zsákból. Megkérdezte, hol van az az ember, aki itt előadást tartott? Erre elmondtuk neki, hogy volt itt négy pesti turista és egyikük, aki az egyesületnek előadója egy természettudományos előadást tartott. Az elővigyázat tehát helyénvalónak bizonyult. Erre a közjátékra sokan nem számítottak és nem volt náluk megfelelő igazolvány Ezeket mi igazoltuk. Benedek János elvtársat, aki 1919-ben egy ideig a rendészeti osztály vezetője 276