Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

túlnyomórészt folyóirásos szövegek vannak, fölülről lefelé haladva, és a törléseket figyelmen kívül hagyva ezek olvashatók: „A pap. — Mikor már maga van. — A mesei részek. — Az életem az enyém. — Isten rabjai. — Élettörténet. — A nyolc boldogság. Regény. — 1. A testiségből kitörekvés. 2. Akik sírnak. 3. Alázatossak. 4. Igazságot keresők, 5. Irgalmasok (megbocsátok). 6. Tiszta szívűek. 7. Békességesek (tűrők 8. Akik az igazságért szenvednek. — Zs: a gyermekleány angyalisága." A fentiekből is kitűnik, de a titkosírásos szövegek kétségtelenné teszik, hogy a borítékban gyűjtött anyag az ún. pap-regényre, a Bibire vonatkozik. Gárdonyi gondolatmenetének pontosabb ábrázolása érdekében idézünk még a borítékról egy elvi fontosságú titkosírásos jegyzetet: „Lehet mindent röviden ! Hagyd el a vallási okoskodásokat, csak az maradjon, ami szíveknek lehet olvasmánya. " A 70. 43. 1. ltsz. „A pap mellett" című cédulagyüjtő az előbbi borítékkal rokon. Ennek a tartalma is a Bibire vonatkozott. Szövege egy elvi megállapítás és két vázlat ötlet: „Formák embere: hivatalnokpap. A breviáriumot imádkozza, de szeretet nincs a szívében (Papiros-kereszténység.)" — „Egyébpapok a szomszéd falvakban. — A káplánok bizalmas beszélgetései". Most is teljesebbé teszi a képet Gárdonyi két titkosírással rögzített gondolata: „A fejjel írt művekből is csak az lehet maradó, ami bele játszik a poézisba... " „Szívnek írt cikkekben óvatosság: nehogy szentimentális légy." A 70. 54. 1. ltsz. „Leánynézőben" című borítékon, a folyóiratos cím mellett olvasható két titkosírásos szó „Szagok novellája" magyarázatot igényel. Gárdonyi az érzékszerveket átvitt értelmű kifejezéssel Öt Ecset-пек nevezte. A novella hőse, Olajos István vak, akinél a látást részben a finomabb szaglóérzék helyettesítette. íróasztalfiókok Gárdonyi Géza életének utolsó éveiben, közel tíz éven át, elsősorban „ a fióknak dolgozott". Elmondták ezt róla sokan: életrajzíró és hagyatékát részben feldolgozó fia, a kortársi visszaemlékezések és a róla szóló szakirodalom is. Az elzárkózottságához illő magatartásának oka egyrészt a kiadójával folytatott véget érni nem akaró per volt, másrészt az a határozott nézete, hogy a kész Írásművet „érlelni kell a kiadás előtt", illetve ajánlatos velük okosan gazdálkodni. Részletesebben megvilágítja ezt két idézet a nemrég feltárt titkosírásos feljegyzésekből: A Naplóban olvashatjuk:

40 „... Látom, hogy minél vénebb vagyok, annál jobban fizetnek. A fióknak fogok dolgozni és csak keveset adok ki. . . " A bejegyzés kelte 1917. november 9. A Mesterfüzetekben külön fejezet volt a „Könyvkiadás". Ebben található a kövekező feljegyzés:

41 „Az életünk nyugalmi részében kincs a heverő kézirat. A pénzt is azért gyűjtjük, hogy az élet nyugalmát megvegyük vele. Most már megteheted, hogy csak a gyöngyét add ki kézirataidnak. Addig van hatalmadban, míg a fiókodban, azután már ő szól bele a te sorsodba. " A készülő és a befejezett írásokat ilyen nézetek mellett tárolni kellett, amihez egyik mód — a borítékokon kívül — a fiókok megfelelő felhasználása volt. Érdekes példája ennek az író dolgozószobájában álló nagy Íróasztal baloldali második fiókja belsejében olvasható, kék színes ceruzával, nagy rajzolt betűkkel írott címszerű szavak sora: „Sár — Vas— Ezüst — Arany — Gyöngyök." Gárdonyi képes beszédmódját ismerve biztosra vehetjük, hogy ezek a kifejezések a fiókban tartott kéziratok minőségi osztályozását jelentik, ahogyan az ezüst többet ér, mint a vas és az arany, meg a gyöngyök még értékesebbek. A beosztás jellegű szavakon kívül a 264