Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.

Hála az utóbbi évtizedek igen módszeres elemző munkájának, az avarkori csont tútartók típusainak készítési és használati (viselési) idejéről vannak fogalmaink. Kovrig Ilona

10

, Erdélyi István

11

, Zlata Cilinska 12 vizsgálatainak ide vonatkozó eredményei egybehangzóak. Ezeket a mi két évtizedes ásatási anyagunk vagy az utóbbi évek publikációi csak megerősíthetik. Eszerint a korai avarkori csont tűtartók sima hengeres típusok. Esztergályozott dísszel

13 is készültek e korszak végén. A sima hengeres forma az avarkor középső szakaszában még használatos, de ekkor már az esztergályozottak igen elterjedtek és megjelent a hasábos forma is. A VIII. században a sima hengeres típus csaknem eltűnik ; az esztergályozottak aránya a század közepétől csökkent a hasábosak javára. A IX. sz. temetőiben sima hengeres tűtartók fordulnak elő (Keszthely-Fenékpuszta, Sopronkőhida)

14 Honfoglaló eleink tűtartói a IX. századi avarság tűtartóival rokoníthatók. S a későbbi évszázadokban is ezt a hengeres formát készítették. Érdekes, hogy a VII—VIII. századi darabok juh (kecske) vagy sertés végtagcsontjából készültek. A IX. századiak (a megvizsgált sopronkőhidai tútartók) madárcsontból valók,

15 mint az Árpád-koriak. A kerámia, többfajta edény, nem kiegészíthető töredékben maradt ránk. Cserépbogrács darabok az 5. házból ill. az X. és Y. házhelyekről jutottak a felszínre. Nagyobb fazekak perem- és faltöredékei és egy fenékbélyeges talptöredék a 2. házban fordult elő. A 4. házban hasas kis edény tűzdelt díszű töredékeit találtuk, az 1. házban egyetlen apró díszítetlen cserepet. A 3. házban kerámiára egyáltalán nem akadtunk. Általában kerámiával számol a kutatás, amikor a házak időrendi helyzetét tisztázza. De kérdés, hogy a fazekasság termékeinek technikai és formai fejlődését, a díszítő ízlés változását időrendi szempontból milyen pontosan tudjuk nyomon követni? Szakmai körökben jól ismert az éppen ezen a területen mutatkozó fonákság: az őskor bizonyos szakaszaiban kronológiailag jobban tudunk differenciálni mint az u.n. dunai típusú alig variábilis kerámiában, azaz Közép és DK.-Európa többnyire kézi korongon formált vonaldíszes csuprai között a VII—XIII. századok közötti időszakban.

16 Igaz, hogy ami a XI—XIII. századok kerámiájának időrendi csoportosítását illeti, a megelőző századoknál kidolgozottabb és szilárdabb fogódzó pontjaink vannak ; a mai magyar szakirodalom főként Parádi Nándor eredményeire támaszkodhat. l7 De rögtön hozzá kell fűznünk, hogy Parádi a középkori pénzleletes edények feldolgozásánál sajnos éppen a XI —XIII. századokra vonatkozólag kevés anyaggal rendelkezett. Másrészt a X. századi sírokkal jól keltezhető kerámia tulajdonképpen a mai napig még feldolgozatlan, holott kitűnő összehasonlító alapul szolgál. Az alábbi összefoglalásunk — elsősorban Parádi eredményei alapján — a XI—XIII. századok agyagedény töredékeinek időrendi szétválasztásához hasznosítható. 1. A befésült hullámvonalas díszítés a XII. század elején eltűnik a gyakorlatból. 2. A csigavonallal bekarcolt edény felületeken a vonalközök a XI. század közepétől fokozatosan tágabbá váltak. Eleinte a vállnál még szorosabbak a párhuzamosak és csak lejjebb szélesednek 2 cm-en túl a díszítetlen sávok. Az egyenletes tág közökkel való csigavonalú díszítés a XII—XIII. század fordulója körüli évtizedekben terjedt el. 3. Az egyetlen barázdával képzett tág hullámvonal a XI. század első felében jelenik meg és a XII. század végéig népszerű díszítő mód; a XII. században az egész edény falát több sávban ékítik így. 23