Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

Sokat szenvedett fejfájástól mind életén át, s emiatt kánikulában is kendőt viselt. Máskülönben mindig egyszínű sötétbarna ruhában járt; soha kékben és soha olyanban amelyben valami piros volt. Gyakori fejfájása lehetett az oka, hogy ritkán nevetett, noha mogorva vagy komolykodó sohse volt. Az ő kalendáriumában az időjárás többnyire felhőset mutatott, s a barometruma gyakran jelzett apró viharokat. A kedvetlenség őnála gúnyolódás alakjában nyilvánult. Ebben annyira vitte, hogy olykor apámnak is menekülnie kellett előle. Egyszer, már mikor özvegy volt — varrásból élő szegény özvegy — , karácsony napján egy vándorló legényt vendégelt meg: fölterített neki a konyhában szép fehér abrosszal, és tálalt neki levestől pecsenyéig, fekete kávéig; tett eléje bort is. De míg az ember evett, elkérdezte, hogy mi a mestersége, hogy miért csavarog ? Aztán (gondolom) ilyenféle módon beszélt vele: — Maga szabó? Láthattam volna a ruhájáról. Igaz, hogy a szabóság nem jó mesterség: ülve kell dolgozniok. Ha sétálva lehetne varrni, maga is bizonyára szorgalmas munkás volna. így hát inkább csak dolog nélkül sétál. Stb. A csavargó evett és hallgatott. Ebéd után aztán fogta a kalapját és így szólt: — No köszönöm a fajin ebédet. így még meg nem traktált engem senki. De azért ide se gyüvök többet. Egy év múltával azonban mégiscsak bealázatoskodott. Anyám ránézett, és csak ennyit mondott neki: — Hát megin itt van ? A csavargó nem felelt, csak lesütötte a szemét. Anyám aztán csakúgy megvendégelte, mint előbb: de nem beszélt vele egy szót se többet. Hogy mennyire nélkülözhetetlennek tartotta magát, jellemzi egy megjegyzése: Egy este — már negyven éxies koromban — , arról beszélgettem az asztalnál, hogy ha a papok nem hirdetnék a vallást, a fejlődött lelkű emberek mind hinnének az Istenben, és nem kételkednének azon, hogy a lelkük a haláluk után fennmarad. — Jó, jó, — felelte anyám elmélázva —, hiszen én se kételkedek, csak az aggaszt, hogy mi lesz teveled, ha én meghalok ? A világnézeti tartamú cédulák első közlésének nyomdába adása óta megismerj feljegyzések tartalma jól kiegészíti az író filozófiájáról, valláselméletéről, politikai és művészeti szemléletéről eddig szerzett és a Gárdonyi-életmű helyes megítéléséhez nagyon fontos ismereteinket. Ez indokolja a következő cédulák tartalmának részletesen bemutatását. a) Filozófia. 1. A. 74.17.1. ltsz. cédulák h. egységeként nyilvántartásba vett irat szövege a következő: „A világmindenség: titkok titka. Nem ismerhetjük. De a ránk is kiterjedő isteni törvényekből sokat betűkbe is foglalhatunk. Ilyen törvény az is, hogy minden ami van, azért van, hogy legyen. Tehát nem azért, hogy ne legyen. Az élet is van. Tehát nem azért van, hogy a halál eltiporhassa. A halál csak a testet helyezi vissza a porba, amelyből elővétetett. Tehát por volt, hús és csont alakjában is por voltaképpen, és a koporsóban is por marad. Maga az élet azonban nem por, s nem is válhatik porrá. Vagyunk, tehát voltunk is, tehát leszünk is: maradunk élet mindenkoron." E felfogás központi gondolatát, hogy csak a test válik porrá, fejezi ki Gárdonyi sírfelirata : Csak a teste. b) Vallás. Ebből a fontos témakörből két újabb cédulát ismertünk meg. Mindkettő a kereszténységre vonatkozik és határozott állásfoglalásnak számító tartalma megérdemli a szószerinti közlést. 1./73.23.l.s. jelű cédula: „Уállás. Kereszténység? Hát van kereszténység? Hol van kérem ? A kereszténység alapja Krisztus tanítása. Ki tartja meg ? Az állam, aki 245