Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Schwalm Edit: Kenyérsütés Hevesaranyoson és Egerbocson

Míg a kenyér sült, kikaparták a maradék, leragadt tésztát a teknőből a vakarókéssel s összegyúrták vakarának vagy kovásznak. Ekkor készítették a már korábban kivett kovássszal a párt is. Meleg vizet öntöttek a teknőbe és elmosogatták az eszközöket : páros fazekat, kovász keverő lapockát, kis szitát, vakarókést (ha nem volt, evőkanállal kaparták ki a tésztát) valamint a teknőt, s mindegyiket kivitték a helyére. A kisült kenyereket egy kisebb sütőlapáttal szedték ki. Az alját tolyuseprűvel megseperték, hogy ne legyen hamus, a tetejét vizes kézzel megmosták, hogy fényt kapjon és a lócára rakták. Mikor kihűlt, a búzásházbari vagy kamrában levő kenyérrácsra tették, leterítették egy fehér vászonnal, a hamvassal,

13 hogy ne száradjon. Télen zsákot vagy kabátot is terítettek rá, nehogy megfagyjon. A búzáshambár tetejére tett léceken is tárolhatták. A megszegett kenyér helye legtöbbször a szobában levő asztal fiókja, az asztalfia, mellette állt a kenyérvágókés. A gyékényből vagy zsúpból font kenyérkosár a saroklóca összeszögeléséhez, az asztalszögbe volt téve. 3. Kenyérfogyasztás Az egész kenyeret legtöbbször a házigazda szegte meg, előtte a késsel keresztet vetett az aljára. A kenyér héját csak akkor vágták le, ha nagyon megégett vagy hamus maradt. Az idősebbek már vastagra hántják а kenyérhajat, mert nem tudják megrágni. A gyerekek különösen nagyon szerették a kenyérhéjat. „Attól lesztek szép pirosak" — mondták nekik. A kenyeret szelik, megszelik. Az első darab, amit levágnak a kerek vége, a kezdője. „Adjon már egy kezdőkenyeret kölcsön!", — mondták kölcsönkérésnél. Ha teljesen körbevágták a kenyeret, úgy hogy mindkét haja rajta van, karéjt kapnak. A félig levágott darab neve: kiskaré. Ha csak a kenyér oldalából vágnak egy kicsit: szegdelés. Alsó haja, a sima haja, a piros a teteje, a felső haja A kenyér formája kerek, nem hasították be. A túlkelt kenyér, kihasadt, kirepedt, kiforrott része a kenyér domó'ja, amit a gyerekek nagyon szerettek. A simán maradt felület, ami nem hasadt fel, a kenyér fara. A rosszul dagasztott kenyérnek sűrű maradt a közepe. Ha hamarabb kivették a kemencéből zsengés, tapadós a közepe, nem sül át. Gyenge tűz mellett, fakó а kenyér haja. A tiszta rozslisztből sütött kenyér tésztáját keményre kellett hagyni, és nagyon erősen kidagasztani, megadni a módját. így is gyakran előfordult, hogy felső hajától levált a kenyér bélé, leesett a közepi, azaz alja és teteje szalonnás maradt. A kenyér felső hajánál levő sületlen, szalonnás rész a kenyér irgyi. Ha szépen megkelt, szépen sült, azt mondták: „Ollan kenyeret süttem, mint a debreceni: magosat, dombosat!" Frissen melegen nagyon ritkán fogyasztották a kenyeret, mert nem lehetett jól vágni. A kés összesodorta, összehorzsolta а bélét. Ha kezdett száradni a kenyér hét végén, új sütés előtt, megpirították, olajjal megkenve vagy megzsírozva fogyasztották. Igen kedvelt reggeli tavasszal a hájas kenyér: disznóöléskor a hájat megsózták, gömböc formára összecsavarták és felfüstölték. Ezzel a füstölt hájjal megkenték a száraz kenyeret, betették a sütőbe vagy kemencébe, ahol átpuhult. Általában a legtöbb levest tésztával sűrítik. Amelyikben nincs tészta, abba kenyeret szegdelnek, vékony csíkokban. Ha sok a száraz kenyér vagy sietnek és nincs készen tészta, szintén kenyeret fogyasztanak helyette. Legtöbbször leves alá tették: tányérba beleszeletelték a kenyeret és rászedték а bab,- krumpli,- rántott,csóré,- tojásos,- paradicsom levest. Néhány helyen disznóöléskor a húslevesbe is kenyeret tettek, tészta helyett. Zöld és színesfőzelékek, káposzta, húsok mellé is kenyeret esznek. 15* 227