Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Bakó Ferenc: A parasztház alaprajzi fejlődése Észak-Magyarországon

Bakó Ferenc A PARASZTHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE ÉSZAKMAGYARORSZÁGON A népi építészet kutatásának egyik lényeges tárgya, megismerésének fontos eszköze az épület formáját és térbeli elrendeződését meghatározó alaprajz. Az épület alapjait minden időben — ha csak kezdetlegesen is — meg kellett húzni, ki kellett jelölni ahhoz, hogy a ház rendeltetésének megfeleljen, hogy használható és tartós legyen, vagyis hogy a belefektetett munka ne váljék eredménytelenné. Az alaprajz, mint az építő szándék első kifejezése, tükrözi a tulajdonos, a használó, az építtető gazdasági, társadalmi helyzetét, foglalkozását és családjának nagyságát, azaz a lakók számát és igényeit. Determinálja és kifejezi az alaprajz az építmény helyiségeinek számát, rendeltetését, egymás mellé rendelésének módját, esetleg összeköttetését, és mindezek mellett a tüzelőberendezés formáját, a tűzhely, a kemence, a konyha elhelyezését és a füstelvezetés módját. Végül a gazdasági, társadalmi és műszaki tényezők mellett kifejez még valamit az alaprajz és ez a táj emberének története, kivetítve és megjelenítve abban az építő gyakorlatban, ami sok-sok generáción keresztül hagyományozódott a jelenkorig. A falusi lakóházak formáinak rendszerezésére használt szempontok között általában elfogadott az alaprajz szerinti osztályozás, figyelembevéve a tagolódás történeti változatait. Egyéb nézőpontok, mint a tüzelőberendezés, az anyag és szerkezet fejlődése — a típusok kialakításakor csak másodrendűen érvényesülhetnek.

1 A magyar parasztháznak a különféle tájakon és korszakokban megjelenő formáit irodalmunk még a két világháború között rendszerezte és az akkor rendelkezésre állt adatok alapján öt fő típust határozott meg. Ezen alapformák területi elhelyezkedése következtében kettő a mi területünkre is jellemző, így északon az északi-magyar, vagy palóc-, délen pedig a közép-magyar, vagy alföldi háztípus.'

2 írásunk célja e két háztípus helyi változatainak feltárása, törekvés arra, hogy megismerjük e típusok történeti formáit és segítségükkel a kifejlődés, a kialakulás folyamatát. Elöljáróban a népi építészet terminológiájához kapcsolódó néhány kérdést szükséges áttekintenünk, olyanokat, mint a ház, a lakás fogalma és ezek történeti, illetve lokális variánsai. A parasztház, vagy falusi lakóház név nem mindig fedi a lakás fogalmát, sok esetben több annál, mert a lakóhelyiségekkel egy fedél alatt gyakran gazdasági helyiségek is vannak. A parasztház tehát tágabb fogalom, aminek csak része a lakás és ez a részesedés a településmóddal, valamint a tulajdonos, a lakó munkájának, foglalkozásának jellegével szűkül, vagy terebélyesedik. A megosztott településen belül a ház szinte teljes egészében lakás célját szolgálja, az utcás-soros települések szalagtelkein istálló, fészer és más, hasonló rendeltetésű helyiségek kapnak még helyet a ház fedele alatt. A két ellenpontnak történetileg átmeneti formái vannak, tájanként és a hagyományok rendjét követve, több változatban is. Tárgyalásunk so175