Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

a piacon, vásárokon. Ha most megtiltanák nekik a kalapok készítését, gény Süveges contribuenseknek minden napi élelme mógya egészen el zarattatna, és sok közülök koldulásra jutna". Ezért az úriszék megengedi a süvegeseknek, hogy a süvegcsináláson kívül készítsenek kalapot is, és azt mindenféle vásáron, bárhol, bármikor árulhassák. „A város végzése által váltatván ezen végzést a város tanácsa minden haladék nélkül az városbelieknek közbéli hirdetés által tudtokra adni köteleztetik!"

30 Pájer János kalapos, aki a város 3. fertályában lakott Mariéi Károly fésűs mesternél, feleségül vett egy özvegy kalaposnét. Nem volt ugyan semmilyen céhben, és mint olyan, aki a tanácstól „Burger Levelet váltott", mint polgár, szabadon űzhette mesterségét. A céh e miatt nem is tiltakozott. Ami miatt panaszkodott, az az, hogy Pájer nem a saját műhelye munkáját vitte a piacra a heti vásárokon, hanem más városokból szedte össze a kalapokat, és hozta Egerbe árulni; — az itteniek kárára. — Azt a tanács urai is tudják, hogy Egerben a kalapos mesterek száma (1806-ra) annyira megnőtt, hogy a város közönségét teljesen ellátják kalapos árukkal; sőt, hogy termékeiket el tudják adni, kénytelenek más vidéki városok országos vásáraira is eljárni. Arra a tilalomra is emlékeznek, melyet a kereskedőkkel szemben alkalmazott a tanács; megtiltotta „a vidéki és tsak vett, nem pedig itten Egerben elkészített munkák" árulását. Ahol mesterek dolgoznak, ott csak az országos vásárokon, a mesterek mellett helyet foglalva szabad árulni a kereskedőknek. — Jellemző példa a rendelkezésre Czifféri Mihály kalapos mester fiáé, aki maga is mester, de apjával már nem élt egy kenyéren. Nem árulhatta apja munkáját, csak a magáét, az apjával egy sorban a piacon. — Kérték tehát a magisztrátust a kalaposok, hogy tiltsa meg Pájernek, hogy olyan munkát áruljon, amelyet nem a maga műhelyében készített ; mert ahol elegendő számú mester él a városban, ott az árukat „nem szükséges idegen munkákkal" bővíteni, és rontani a városnak porciózók jövedelmét; csak az országos vásárokon szabad árulni idegen árut. Tiltsák meg neki a hetivásárokon való árulást, s csak az országos vásárokon engedjék meg azt. Ha nem törődne a tilalommal, kobozzák el áruit az egri kórház javára.

31 Szepesz Ignác, az egri plébános is beavatkozott a Pájer ügybe. Levelet írt a város főbírójának, melyben Pájer mellé állt, a mesterek tiltó követelését merő irigységnek tartva. — Amire valakinek szabadsága van, azt tőle nem vehetik el. Márpedig Pájer polgára a városnak, aki kalapos mester özvegyét vette feleségül, azon mesterséget folytatja; a maga mesterségéhez tartozó portékák árulásához szabadsága, jussa van. Egyébként más mesterséget űző mesterek (így a suszterek) is árulhatnak és árulnak máshonnan hozott portékát. A boltokban is szabad kalapot árulni. Ciffeli Mihály példája nem jó, mert őt akkor tiltották el az árulástól, amikor még nem volt „Burger", és nem maga készítette a kalapokat. — Pájer polgár, adófizető; neki is élnie kell; — igazságtalanság senkivel se történjék, ezért kéri a plébános, hogy a tanács és a főbíró fogja pártját ennek a becsületes, józan legénynek, aki convertita ; s segítse, hogy az „eddig már 18 hétig in possessio levőt ennekutánna is a mostani drága üdőkben élés módjában a vett kalapok szabad árulásában" meghagyják.

32 Pájer nem hálálta meg a vele szemben mutatott jóindulatot. Kitűnik ez egy két év múlva kelt iratból, melyben a kalapos mesterek Pájer figyelmeztetését kérik, mert az semmibe veszi a céh belső rendjét, artikulusának rendelkezéseit. A céh komisszáriusa utasításait nem teljesítette, a gyűlésekre nem ment el, mondván, hogy neki se a komisszárius, se a bíró nem parancsol, s ha hajdút küldenek érte, kiveri a házából. A büntetést nem fizeti.

33 162