Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

Ami kevés előrelépést jelentett volna az iparosok életében, azt egyszer-egyszer a püspök földesúr állásfoglalásában láttuk. Ez annál is inkább érdekes, mert éppen ez időben, a város másik társadalmi rétegével szemben hozott minden haladást eltipró intézkedéseinek hatására robban ki Egerben ellene a kapások lázadása.

12 Az iparosok problémáival azért elnézőbb és segítőkészebb a püspök földesúr, mert azok megoldása számára nem jelent anyagi és presztizs veszteségeket, mint a kapások és a szőlőtermelők tranzakcionális problémái. A város iparosainak anyagi jóléte, biztonsága viszont a szőlőművelőkkel szemben bázisa lehet a hanyatló földesúri akarat végrehajtásának. Függetlenül a földesúr szándékától, a megyei és a helytartótanácsi rendelkezésektől, az egri iparosok mindennapi kenyérért folytatott harcának igazi színtere a kiscéhek műhelye, az utca, a piac volt. Ahol a rokon szakmák ütköztek össze mesterségük határesetein. A szíjártók a sattlerokkal, a kalaposok a süvegesekkel, vagy az iparosok a kereskedőkkel, céhesek a céhen kívüliekkel, az egriek a más vidékről árulni jöttékkel. A magisztrátushoz küldött felterjesztéseikben a céhek okosan, logikusan és minden esetben kenyerüket, jövedelmüket féltőn vitatkoztak, instáltak; kértek maguk számára és a mesterségük gyakorlására hatásos végzést ; vagy a határozat végrehajtásához segítséget, ha a határozat nekik jó volt, vagy új határozatot, ha a felsőbbség történetesen nem nekik adott igazat, vagy elmarasztalta őket. A tisztán levéltári anyagra épülő következő közlés Eger város iparos társadalma történetének ahhoz a korszakához szolgáltat anyagot, amely a céhek életében a teljes hanyatláson át a teljes mélypontig; az ellentmondások teljességéig vezet. Ahhoz a mélyponthoz, ahonnan már csak a meglevő élet és társadalmi formák megváltoztatásával lehet előre lépni; — vagy el kell pusztulni. Fazekasok A fazekas mesterek kérték a magisztrátust, hogy a minoriták régi sekrestyéje előtt árulhassák edényeiket. Továbbá kérték, hogy ugyanott műveik raktározására („nappal is midőn héti Vásárok nincsennek") egy kis kalyibát építhessenek. — Senki házának kijárását, prospectussát el nem veszik, kárt senkinek nem tesznek. Viszont nem kellene tartaniok, hogy „semmivé leszen mívük", amikor szállásukról „könnyen törhető miveiket a sok szekerek és lovak közt hordanunk kölletik, egy taszítás vagy egy rúgás által".

13 Másik kérésük, hogy a külső fazekasok árulási idejét szabályozza a tanács. Ezek, különösen a miskolciak, Egerben minden rendtartás nélkül úgy árulnak szabadon, mint otthon. Előlük, az egriek elől veszik el a kenyeret. Pedig a kérelmezők laknak itt, adóznak ide. Csak a mesterségükből élnek, abból fizetik az adójukat. Azt kérik hát, szabályozza a tanács „hogy egy hétben hány nap és mitsoda Napokon legyen szabad az idegeneknek árulni."

14 Ugyanakkor a losonci fazekasok panaszkodva kérték az egri magisztrátust, hogy az egri vásárokon számukra megfelelő helyet jelöljön ki. — Elmondják, hogy ők mindenütt az országban a céhbeli mester emberekkel együtt szoktak, egy sorban árulni. Csak Egerben szorították ki őket „az Contár vagy is Tót, s Falusi Czéh vagy társaság nélkül levő Fazekasok hatok megé Áruikkal, — nem kevés kisebbségünkéi." — Vegyék tekintetbe a másutt is élvezett szabadságukat, s engedélyezzék, hogy mindjárt az egri fazekasok után, mint céhbeli mestereknek, nekik legyen helyük.

15 157