Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kissné Korompai Bernadette: Nagytálya középkori (XIII–XVI. századi) templomának belsejében feltárt embertani anyag elemzése

A 12. táblázat a fontosabb méretek és jelzők megoszlását mutatja az AlexejevJ)ebetz kategóriák szerint. A 13. táblázatban a morfológiai jellegeknek a csoportgyakorisági megoszlását foglaltuk össze. A populációra szinte általánosan jellemző a brachykrania, kisebb mértékben a mesokrania. A csoportgyakoriságot tekintve a férfiak 83%-a, a nők 89%-a tartozik a brachykran csoportba, mindkét esetben a hyperbrachykrania túlsúlyával. A férfiak agykoponyája hypsikran, általában о void és ellipsoid körvonallal. Occipitalis nézetben az agykoponya metriokran, körvonala „bomba-forma". (76%-ban). A homlokalkat stenometop. Az arcjelző mesporosop, illetve leptoprosop. {N = 2!) A szemüreg chamaekonch és mesokonch, az orrjelző nagy variabilitást mutat, de csoportgyakorisága alapján leptorrhyn és mesorrhyn. A férfiak termete két értékcsoport irányában oszlik meg: a „közepes", „kisközepes", illetve „nagy" kategóriában. A morfológiai jellegek között feltűnő a nyakszirt íveltsége tekintetében a <3urvoccipitalia 70%-os gyakorisággal. Tipológiai szempontból jelentős a csontos orr alakja : leggyakoribb a konkavo-konvex forma. A fossa canina közepesen mély. Az esetek túlnyomó többségében mérsékelt vagy kifejezett alveoláris prognathia figyelhető meg. A nők koponyajelzője, mint már utaltunk rá, magasabb értéket mutat, mint a férfiaké, határozott brachykrania jellemző. A koponyakörvonal norma verticalisban о void, illetve pentagonoid. Az agykoponya hypsikran, occipitalis nézetben „bomba alakú". A homlokra a stenometopia jellemző, íveltsége mérsékelten hátrafutó. Az arcjelzőt nagyon kevés esetben számíthattuk, a felsőarcjelző alapján az arc egyöntetűen széles. A szemüregjelző alapján a chamaekonchia, illetve a hypsikonchia, az orrjelző alapján a leptorrhynia és chamaerrynia egyenlő súllyal fordul elő. A koponyakapacitás tekintetében az aristencephalia jellemző, míg a férfiaknál eléggé változó a kép. A nők termetének csoportmegoszlását tekintve a „közepes", „nagyközepes" és „nagy" kategória egyforma súllyal van képviselve. A morfológiai jellegek között figyelemre méltó a depressio lambdica 58%-os gyakorisága. A férfiakéhoz hasonlóan jellemző a curvoccipital nyakszirt. Az orrprofil túlnyomó részt konkavo-konvex. A fossa canina sekély, illetve mély a megoszlását tekintve. Kivétel nélkül mérsékelt, vagy kifejezett alveoláris prognathia észlelhető. Anatómiai variációk Az anatómiai variációk megoszlását a nagytályai népesség embertani anyagában a 14. táblázat foglalja össze. A táblázatban nem szereplő további anatómiai variációk: Férfiak : 177. sír: A koponya erősen plagiokephal. 90. sír: Scapbokephalia; a sutura sagittalis ektokraniálisan is elcsontosodott, a többi varrat nyitott. 39. sír: Os bregmaticae. A fonticulus majorban kis varratcsontok (10). 61. sír: Stenokrotaphia; az os temporale és az os frontale nyúlvány nélkül, közvetlenül érintkezik. 80