Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
hetjük a középkori sólerakat területének is, hiszen máskülönben a víz sodrával szemben kellett volna a megrakott hajókat a faluhoz felvezetni. A XVIII. századi sóházak telkeinek a végén kezdődött Magyarád határa.. Munkahipotézisként felvethetjük, hogy a Megyer falunak is nevezett Árpád-kori szállás a poroszlói udvarházhoz, átkelőhelyhez, vámhoz, sólerakathoz ide telepített népesség, egykori királyi jobbágyok leszármazottai (mint pl. a Pozsony megyei Magyar nevű falvak népe). 187 Poroszlónak, mint átkelőhelynek a nagyobb rangja a magyar államszervezés óta Abáddal szemben vitathatatlan. Más kérdés, hogy régiség dolgában Abád elé helyezhető-e. Kovács részletesen ismertette azt a vitát, amely a XIV. század végén robbant ki azáltal, hogy a poroszlói vámot birtokló Hanckófiak az abádi réven átkelő jobbágyok holmiját elvették, mivel nem a saját révüket vették igénybe;, holott Abádon azelőtt nem volt rév és vám. IV. Béla 1251-ben keltezett oklevele,, amelyet az abádi révet birtokló Losonci Dénes bemutatott, a javára eldöntötte a kérdést, 188 Úgy látszik, hogy a XIV. század végén már teljesen feledésbe merült az abádi rév ősiségének a valóságos jellege. Hiszen már P. mester a Gesta-ban említi, 189 s ez a körülmény a Gesta hiperkritikájával is a rév XIII. század eleji bizonyítéka. 190 Az abádi rév X. századi létezéséhez ma még tényleg nincs bizonyíték, legfeljebb sejteni lehet. IV. Béla oklevelének szavait követve az abádi rév szerintünk nem a későbbi középkori helyén, Abád és Szalók között, hanem Abád falu ÉK-i szélén, az abádi kanyar szögleténél lokalizálható. Itt átment az egyházi birtok határa a Tiszántúlra, Abádra, de csak az átkelőhelynél, hogy az egyház a jövedelméből az Abádot birtokló Tomaj-nemmel együtt részesedjen. 191 Délnyugatabbra, Szalókig már azért sem terjedt ki az egri püspöki birtok, mivel Abádszalók felett, a tiszáninneni Bére egykori falubirtok erdősége, rétjei nem tartoztak az egyházhoz; ezt a területet épp ez időtájt, 1270-ben osztották két részre: a Sarud felé eső rész (azaz az ÉNY-i) a Tomaj-nemzetségé lett, a másik rész a Szalók-nem birtokába került. 192 Egyébként teljesen érthető, ha Abádnál a legélesebb kanyarnál alakították ki az átkelőhelyet. Láttuk, hogy Örvénynél is a Tisza legélesebb kanyarjánál, hurokszerű fordulatánál létesült. Hiszen a víz folyása ilyen helyeken lassúbb volt, s ez a legfontosabb követelmény az átkelőhelyeknél. 193 Hagyjuk el most az abádi révet és induljunk el az abádi révtől ÉNY-felé tovább haladó főforgalmi úton. Az abádi kanyar ÉK-i ága mentén haladt, majd Pech sziget (XVIII. sz-ban Visse szigete) felett vezetett az út a Cserő folyása mentén, s végül Hídvég felé elkanyarodott. Kovács Béla szerint „az abádi réven átkelők útja egy ideig a mocsaras részek miatt DNY felé vezetett, majd Kisköre és Kömlő érintésével juthattak el Mezőtárkányba". 194 Sajnos, Kovács bizonyító anyagát nem ismerjük. így kénytelenek vagyunk IV. Béla 1261. évi oklevelére 195 támaszkodni. Mielőtt a Nana körüli nagy egyházi birtok határleírásának az EK-i kiindulási pontjára — Fozárfoka — az elbeszélés visszatért volna, a keleti-északkeleti határvonalról az oklevél a következőképpen emlékezett meg : „. . . qui exit de Eeketetou et îungitur magne vie prope locum Kukenzug nominatum, ubi prima meta inceperet supra Kukenzugeureme noncupata in loco Fozárfoka dicto". Láttuk, hogy ez az ÉK-i birtokhatár lényegében a XVIII —XIX. századi tiszanánai birtokhatárral azonos nyomvonalon futott. Ezt a birtokhatárt érintő magna via tehát félreérthetetlenül az abádi kanyartól ÉK-re eső területen vezetett tovább. Hídvégnél nemcsak az abádi révtől futott be főforgalmi út, hanem Poroszlóról is. A hídvégi átkelőhely még I. Károly uralma idején is annyira jelentős volt, hogy vámjának a tarifáját a királyi oklevél tételesen részletezte, s ez eléggé szokatlan, 44
