Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után
Most, hogy a szakmákat közösen érintő ügyekben kellett döntenünk, tűnt ki, hogy mennyire hiányzik egy szerv, ami a szakmákat összefogná. Javasoltam, hogy alakítsuk meg a szakmaközi bizottságot, amit 1925 őszén létre is hoztunk, amibe minden csoport 3 — 3 tagot küldött. A bizottsággal már gyorsabban lehetett intézni az ügyeket, bár kezdetben bizony akadozott határozatainak a végrehajtása. Új volt ez az elvtársak számára, hiszen félévvel előbb a csoportok vezetői sem ismerték egymást, s a szakszervezeti mozgalom egységes irányításáról még szó sem eshetett. Most kezdtek az elvtársak nemcsak ezzel, de egymással is ismerkedni, ami növelte az önbizalmukat. Időközben az eszperantista tanfolyam iránt olyan nagy lett az érdeklődés, hogy a Reáliskola egy tantermét szerettem volna esti tanfolyam számára megszerezni. Azonban a tankerületi főigazgató — bár ingyenes népművelésről volt szó — kérelmem elutasította. A tanfolyamot bérelt helyiségben mégis megtartottam. Ennek a tanfolyamnak volt Zbiskó Károly is a hallgatója, aki később eszperantó tanfolyam ürügyén illegális politikai tevékenységet fejtett ki. (3) 192()-ban már erőteljesen sürgettem Schillernél a pártszervezés munkáját, mert engem teljesen lekötött a szakszervezetek megerősítése s az oktatás megszervezése, amihez az is hozzájárult, hogy ez évben szerettem volna életre kelteni a kereskedelmi alkalmazottak, a bőripari és a szabóipari munkások helyi csoportját. Időközben ui. meggyőződtem, hogy Schiller csak beszél, de komoly szervező munkára nem hajlandó. Ezt így nem lehetett neki megmondani, mert a legenyhébb célzásra is megsértődött. Pedig az idő sürgetett, mert a Ker. szocialista vezetők látva erőteljes szervezkedésünket, ellenakcióba kezdtek. A Katholikus Legényegylet épületének a helyén egy kétemeletes székházat akartak építeni, amihez jelentős állami támogatást is kaptak. A veszély világos volt. Ha nem sikerül az összes szakmákat megszervezni és közös erővel egy munkásotthont létrehozni, akkor a klérusnak sikerül a meglévő csoportjainkat is széthúzni. Ezeket a problémákat közöltem Pajor elvtárssal, aki 1926. április 17-én a következőket írta: Tisztelt Dancza Elvtárs ! Hozzám intézett levelét örömmel olvastam, noha módfelett bosszant, hogy Egerben mégsem tudnak az elvtársak a pártszervezeti munkában olyannyira harmonikus összeműködést létrehozni, amelynek eredményeként igazi alkotó munkába foghatnának. Sajnos ilyen körülmények között aligha lesz lehetséges, hogy az Elvtársak belátható időn belül önépítette hajlék alá juthassanak, hogy ott intenzív oktató munkával vezetésre alkalmas elvtársakat képezzenek ki a jövő számára. Mindenesetre nagyon örültem, amikor azt a szilárd elhatározását olvastam ki leveléből, hogy az eszperantó tanfolyamon kívül az én általam megmutatott úton haladva Ön most komolyan hozzáfog a vezetőségi tagok képzéséhez, és olyan szemináriális oktatáshoz, amelynek meg lesz a kívánt hatása. A tanulási anyagot, amint látom, jól választotta meg, és itt ismét azt látom, hogy Ön kitűnő érzékkel rögzítette magában mindazt, amit én a szemináriumomban Önöknek annak idején erre vonatkozóan magyaráztam. Nagyon megörvendeztet, ha időközönkint felkeres soraival és tájékoztat azokról az eredményekről, amelyeket munkájával kétségtelenül el fog érni. Szeretettel üdvözli : Pajor titkár. (4) 415.
