Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után

Húsz elvtársnak válaszolva, az ő véleménye is ugyanaz a dalárdával, mint a Húsz elvtársé. Gertner elvtárs véleményét teljes egészében osztja. Lájer elvtársnak arra a megjegyzésére, hogy „a tagok majd visszajönnek a Ker. szocialistáktól, ha az otthonunk fel lesz építve", azt válaszolja, hogy az lehet, és több mint valószínű, de az már nem biztos, hogy akkor azok az emberek, akik ma az oktatás terén sokat tudnának tenni, itt lesznek-e akkor, amikor majd az otthon áll, és fogják-e ezt a kérdést úgy forszírozni mint most. Horváth elvtársnak ugyanazt válaszolja, mint Húsz elvtársnak. Végül indítványozza, hogy az elnök tegye fel szavazásra, vajon illetékesnek érzi-e magát az ülés dönteni a kérdésben, vagy taggyűlés elé utalják. Az elnök a kérdést fölteszi. A jelenlevők az indítvány elfogadását szótöbbséggel a taggyűlés elé utalják. Mivel több tárgy nem lévén, az elnök az ülést bezárja. Jegyzőkönyv hitelesítők. jegyző. Gertner István(l) A jegyzőkönyv szövegén csak annyit változtattam, hogy a gyűlésen résztvett elvtársak utónevét is teljesen kiírtam, mert ma már nem ismerik őket. Arról az indítványomról volt szó, amit a Vas és Fémmunkások küldöttközgyűlésén a vidéki csoportok tagjainak az oktatásáról és a különböző szakmák számára egy közös könyvtár létesítéséről előterjesztettem. A jegyzőkönyv némely megállapítása ma már némi magyarázatra szorul. így pl. amikor az elvtársak egyike-másika feleségét úgy tüntettem fel, hogy kerékkötője a szakszervezeti mozgalomnak, ez úgy is volt. A család sok esetben anyagi kárát látta a családfő szakszervezeti tagságának, másrészt kevés elvtárs volt olyan szerencsés, hogy a felesége felvilágosult iparos családból származott, akik nem álltak a klérus befolyása alatt. Ma már érthetetlen a szakszervezetek és a párttagok részére, hogy mi akkor bizonyos tanfolyamokból és előadásokból bizonyos bevételekre számítottunk. Ma az a helyzet, hogy ilyen rendezvényekre sokszor úgy kell verbuválni a hallgatóságot, akkor viszont olyan ritkaságszámba ment az ilyen rendezvény, hogy ezek érdekében a munkások áldozatot is hajlandók voltak hozni. A jegyzőkönyv egyébként maga helyett is beszél. A részvevők többsége egyetértett az indítvánnyal, de a szakmai sovinizmus veszélyeztette az egész szakszervezeti mozgalmat, hiszen minden csoportnak állandó problémája volt, hogy a tagjait meg tudja tartani. A katolikus legényegyletben székelő Keresztény Szocialista szakszervezetek sok lehetőséget nyújtottak nemcsak a fiatal, de az idősebb tagjaik szórakoztatására is, amit mi úgyszólván alig tudtunk ellensúlyozni. De ezen túlmenően tagjainkra a munkahelyeiken is állandó nyomás nehezedett, hogy lépjenek át a Keresztény Szocialista szakszervezetekbe. Az volt a szerencse, hogy az építők, fások, vasasok és sütők csoportjában volt egy idősebb törzsgárda, amely szakmailag jól képzett dolgozókból állt, tekintélyük volt, és ezek állták az ostromot. Viszont a szabó és a bőripari dolgozók csoportjait a ker. szocialista szakszervezetek már korábban egyszerűen elnyelték. A helyzet nem volt könnyű, és az említett gyűlés után tisztán láttam, hogy elsőként a belső ellenállást kell legyőznünk. Az építők és a vasasok vezetősége tisztában volt a helyzettel, és támogatták terveimet. Ekkor ajánlotta Pénz elvtárs, hogy vegyem fel a kapcsolatot Schiller József elvtárssal, a fások csoportjának a tagjával, aki a párt szervezésével van megbízva. Még nem találkoztam vele, de a nevével annál többet, mint akinek nagy tekintélye van a szervezett munkások előtt. 1919-ben Pétervásárán kormánybiztos volt. Külö411