Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után

Dancza János AZ EGRI SZAKSZERVEZETEK HARCAI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MEGDÖNTÉSE UTÁN* Az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer rátette a kezét a munkásság legnagyobb szociális intézményére, az Országos Munkásbiztosító Pénztárra — népiesen — Betegsegélyzőre is. Az intézményt államosította, megfosztotta önkormányzatától, és élére kormánybiztost nevezett ki, aki a rendszer bizalmi embere, gyakran miniszter volt. Csak kilenc évvel később,, a munkásság kitartó követelésére ment bele, hogy az időközben OTI-nak — Országos Társadalombiztosító Intézet-nek — elnevezett intézmény visszakapja önkormányzatát, és vezető szerveit az érdekeltek titkos választás útján válasszák meg. Erre először 1929-ben került sor. A Tanácsköztársaság megdöntése után ez a választás volt az egyik nagy próbatétel, amely a Szakszervezeti Tanácsra hárult. A választások megszervezése és irányítása közben a Szakszervezeti Tanács feladata az volt, hogy a szervezett munkások, tisztviselők, a haladó értelmiség és a demokratikus polgárság mozgósításával biztosítsa képviseletét az OTI önkormányzati szerveiben. A választások politikai jelentősége az volt, hogy az említett rétegeknek alkalma nyílt a rendszer elleni véleményét kifejezésre juttatni. A választások Heves megyében való lefolyásának a megírására azért vállalkozhattam, mert a választások megszervezésével és irányításával a Szakszervezeti Tanács engem bízott meg, és a választásokkal kapcsolatos levelezést szinte hiánytalanul sikerült átmentenem, így nemcsak az emlékezetemre, hanem ezekre a ma már érdekes dokumentumokra támaszkodva meglehetősen hű képet tudok adni az eseményekről. Rendelkezésemre állnak ellenfelünknek, a klérus akkori szócsövének, az Eger c. napilapnak a választásokkal foglalkozó cikkei, amelyek mindennél hitelesebbé teszik azt a légkört, amelyben ezt a harcot a mi megyénkben megvívtuk. 1923-ban Budapesten a Pajor Rudolf által vezetett szemináriumban a „Szakszervezetek felépítse és retorika", az Ascher elvtárs által vezetett szemináriumban pedig „Várospolitika" с előadásokat hallgattam. A vasas központban pedig Batta József elvtársnál eszperantó nyelvet tanultam, és oktatói képesítést is nyertem. Ilyen felkészülés után tértem haza 1924-ben Egerbe. Előzményként ismertetem a választásokat megelőző időszakban Egerben a szakszervezeti mozgalom megerősítésére irányuló erőfeszítéseinket, amely nélkül a választásokon nem tudtunk volna eredményeket elérni. A Tanácsköztársaság megdöntése után Heves megyében sem élhetett a munkásság sem szakszervezeti, sem pártszervezeti életet. A féktelen terror rövid időre elrettentette a dolgozókat minden gazdasági és politikai szervezkedéstől. A TanácsRészletek a szerző visszaemlékezéseiből. 26* 403