Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

az asztalhoz. Behozzák a párolgó levest s mindenek szive örvendezik. De íme feláll a gazda és így szól: — Minekelőtte ennénk, engedjék meg, hogy röviden elmondjam, mit eszünk ma ? mért esszük azt, amit eszünk ? hogyan készültek ezek az ételek ? mért úgy és nem másképpen ? mi a különbség a növényi és a husi ételek között ? mi a natron ? mi a fehérnye ? mi a tápnya ? E kérdések szerint osztom részekre beszédemet. De engedjék meg, hogy bevezetésül elmondjam a táplálkozás történetét. — A vendégek hallgatnak és bosszankodnak. — Ez az előszó szerepe a könyvben is. " Az o. cédula: „1914. I. 3. Az írót minálunk háromszor temetik. Először a sok Minincsbenne Aladár és Fitymáldy Jakab. Másodszor : mikor a földbe teszik. Harmadszor mikor az újságok a karácsoni és húsvéti számokban hátrahagyott iratai címen kiadják a kezdőkori gyakorlatait. " Gárdonyi a folytatást : „amiket az író aggodalmasan kidobált a ládájából." kihúzta. Az r. cédula : „írod. Némely írók az egész életüket azzal töltik, hogy lapokat fűznek az emberi idealizmus könyvéhez. Más írók meg azzal töltik az életüket, hogy e lapokat egyenkint kitépik és mosolyogva szétszaggatják. " Az s. cédula : „írod. Némely művésznek csak az az élete feladata, hogy új formákat találjon ki. Némely esztétikusnak az a feladata, hogy tisztítson, söpörjön. A z igazi nagy művész megjelenését készítik elő az ilyenek. — A mai irodalomban látom már az új forma-készítőket, csak még a söprést nem. " Az u. jelű cédula szövege: „Mért nem tudunk írni? Az iskoláink nem nevelnek írókat. Amennyiben rosszul írnak, az iskola rontotta meg őket. Az iskola hibája az

T hogy nem tanítja a fiatalságot beszélni. De hogy is taníthatná, mikor a tanítók se tudnak. Amilyen a mester, olyan a tanítvány. M.országon maholnap fehér holló a beszélni tudó ember. Költeményt elmondani, ez máris oly ritka tudomány, hogy egy emberéletben alig egyszer akadunk olyanra. En például Márkus Emmán kívül senkit sem hallottam. Kiabálnak, kőtára szavalnak, de a magyar hangsúly törvényeit csak ö ismeri tökéletesen. Persze ő se tudatosan. De az mindegy. Magyarul írni pedig csak az tudhat, aki beszélni is tud. Mert az írás nem egyéb, mint beszéd. Aki nem a fülével ír, nem jól ír. " A v. cédula : „Csodálatos értetlenség, hogy a mi íróink nem gondolnak a nyelvvel. Nekik a rossz szavak is jó szavak, és a rossz mondatok is jó mondatok. A legiskolázatlanabb iparos is tudja, hogy rossz matériából jó munkát nem állíthat elő. A mi íróink olyan aranyművesek, akik gyöngyben nem válogatják meg: melyik az igaz és melyik a bazári, — s gyémántot és üvegcserepet egymás mellé ötvöznek be akár a királyi koronába is." 4, Az ab. jelű cédula : „A. hírlapi tárcák olyanok, mint a posztó-szeletek a szabóknál. Minden szelet egy-egy értékes szövetből való, de így csak Muster ohne Wert. " Az af. cédula : „írod. Mik az irodalmi társaságok ? A krajcárok egyesülnek, hogy elmondhassák magukról: — Tagja vagyok a forintnak." Az aj. cédulán : „Mikor a tél első dere száll a kertre, összeszedjük a maradék virágokat, s bevisszük a szobánkba. — Az ősz poéta költeményei. " Kritika. (74.24.1. ltsz.) Az a. cédula: „Az igazi kritikust épp úgy becsülöm, mint az igazi csillagászt, akik ott is lát, ahol én semmit sem látok. De vajon kritikusok-e a felolvasó ülések kábító magyaráznokai ? és a pajtás-emlegetők ? Es a hitsorsos-aranyozok ? Es kritikusok-e mindazok a meddő fák, akik lebírálnak minden termőt ? " A b. cédula: „A kortársak kritikája nem annyira az írót jellemzi mintinkább magukat a kortársakat. 1910. VI. 5. " Az e. cédula : „Kritika. Némelyik tanár azt véli, hogy ha irodalmi munkáról ír véleményt, akkor neki magas székre kell ülnie, az írót meg összekötözött kézzel állítja eléje a végzete. Neki az író: delikvens." 396