Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

A művészetről általában. (74.38.1. ltsz.) Az a. cédula: „Művészet. Aki kényelemben nőtt fel s kényelemben él, csak úgy ismerheti az életet, mint az utazó, aki egy vasúti kupé ablakából nézett végig egy országot. " Az e. cédula szövegéből: „Az eszesség nem lelki fejlettség jele. Eszes a róka is lehet. Az eszesség analizálhat, de nem szintetizálhat. A legfelső rendű emberfajtát az jellemzi, hogy a művészete a lelki embert tárgyalja..." Színház és drámaírás. (74.39.1. ltsz.) Az a. cédula: „Napló. — A színművészel korlátoltságai közé tartozik, hogy a fiatal szerepeket fiatalok nem tudják játszani, öregek meg nem alkalmasok reá. Keservesen tapasztaltam ezt Fehér Annámban. — Mert azok a mély húrok, amiket Fehér Lászlónak és Fehér Annának meg kell rezgetniök, életet nem ismerő fiatal lelkekben nincsennek meg. Annyira nem bírják átérezni ezt a két szerepet, hogy például (többet ne mondjak) — oly könnyen megérthető valamit is, mint mikor Fehér László lólopasra indul, a színész oly nyugodt öltözködéssel játszotta, hogy csaknem ásítozott hozzá. S Fehér Anna mikor bátyját az ablakon át az akasztófa alatt meglátta, sikoltott ugyan egyet, de nyomban utána úgy zokogott, mint mikor a parasztlány elveszti a rábízott ötforintost." A b. cédula szövege : „Színház. — A szerző mindig csodálkozik, mikor a közönség tapsol. — Mert a szerző csak azt látja a játékban, ami hiányzik belőle. A közönség ellenben csak azt látja, ami a játékban benne van. — Ennélfogva a közönség mindig a teljes egészet látja, a szerző meg mindig csak a hiányokat — és így az ítéletük nem egyezhetik. " A d. cédula szövege : „Mért tartják előbbrevalónak a drámaírást egyéb írásoknál Î Hiszen manapság már a színház csak népmulattató üzlet, s az írók, akik oda írnak nem teremtenek, hanem csinálnak. Nem ideálokat keresnek, hanem szituációkat. S nem a maguk művészetének élnek, hanem egy másik művészetnek, amely lenézi őket." Irodalom. (74.41.1. ltsz.) Az a.l. cédula: „Az író annál az egy csepp tentánál kezdődik, amellyel először ír valami olyat, amit őelőtte nem írt még soha senki." (13. ábra) Az a. 2. cédulán : „Irodalomban és művészetben a nemzet lelke nyilvánul meg. A művekben nevek olvashatók, de azok az egyes lelkek csak időleges kifejezései valamely nemzet gondolkodásának és érzéseinek. A századok és ezredek távlatában elmosódnak a nevek..." A b. cédula szövege: „Mindenféle művészetnek állítottak iskolát csak az íróművészetnek nem. Vagy azt vélik, hogy az irodalmi professzorok. . . Dehiszen a rajzolást is tanítják az iskolában és mégis vannak külön festőakadémiák. Az írás művészetének is megvannak az alapigazságai, amelyek évezerek tanulságai s változhatatlanok. Az irodalmi professzorok csak a kezdeteit tanítják az írás művészetének, s hogy mennyire a kezdeteit, abból látszik, hogy maguk is gyenge írók, mint ahogy a rajztanárok gyenge festők. " А с jelű cédula: „A gyöngytermő csiga nem attól szenved, hogy gyöngy terem benne, hanem azért terem benne gyöngy, mert szenved. Semmiféle emberi céhnek nem lehetne céh-címere az a csiga, csak az írói céhnek. Lapozz végig egy irdodalom-történetet — akármilyen nemzetét, — a legnagyobb írók (költők) a legnagyobb keresztek hordozói. Még azok is, akik nem bajlódtak kény ér ínséggel, mint Byron, Tolsztoj, Goethe, Madách? Berzsenyi. " A d. cédula: „Irodalom és művészet" — olvasom gyakran. Aki ezt először leírta, — mert a kolomp után haladókról nem is szólok — vagy azt nem tudta: mi az irodalom: vagy azt nem, hogy mi a művészet. Mert ha minden írás benne van ebben a szóban: irodalom, akkor az ábécéskönyv írója és a Pókok izomrostjainak harántmetszete írója egy társaságba kerül Sekszpirrel, Gőtével, Petőfivel. 392