Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

virágzik. — Ha csak egy ember van is környezetünkben akinek a lelke sötét és bennünket nyom, vagy távolítsuk el, vagy ha nem lehet, magunk meneküljünk tőle. — Ez a megválás azonban soha ne történjék haragból, fellobbanásból, hirtelen lépéssel. Várjuk meg míg a harag elszáll, várjuk meg míg a békesség visszatér. Akkor aztán gondoljuk meg, hogy aki egyszer rossz tud lenni, másodszor is rossz tud lenni, és aki már kétszer rossz volt, harmadszor is bizonyára rossz lesz. Váljunk el a lehető legszebb módon; ha kell a visszatérés reményét is emlegetve, de magunkban azzal az eltökéléssel, hogy szívünk csendjének megrontóját kerüljük még a másvilágon is. — Többet ér szegénykedni szerető környezetben, mint nagyurizálni szomorú szívvel. 8 ha szerető környezetet éppen nem találunk, inkább éljünk egyedül csendes békességben, mintsemhogy bárkivel is kedvetlenségben." Párviadal. (73.43.1. ltsz.) Gárdonyi szegedi újságíróskodása idején 1890-ben és 1891-ben

20 két ízben is párbajjal végződő bonyodalomba keveredett kollégáival. Mindkét esetben ő lett a győztes, de megelégelte a véres leszámolást, határozottan a párbaj ellen fordult és fiait is ebben a szellemben igyekezett nevelni. A cédulák szövege : „Ha én sértettem meg, bocsánatot kérek. Ha ő sértett meg, s nem korrigálja^ becsületbíróságot hívok össze a helybeli legtekintélyesebb emberekből, s eléjök terjesztem az ügyet, jegyzőkönyvet íratok, s elteszem. — Nem tudok elképzelni okot, amelyben verekednem kellene ma már. Ifjú koromban bizony velem is megtörtént. De miért? Azért, mert gondolkodásom nem bírt föléje kerekedni a világ gondolkodásának. — Minden gyümölcs zöld kezdetben. A világ legnagyobb bölcsei is megégették valamikor az ujjukat. + Soha meg ne sértsetek senkit. Az ártatlan gúny is sértő lehet olykor, ha érzékeny bőrbe nyilai bele. Mindenki bőre érzékeny. — Ha minket ér bántalom, vizsgáld meg, okkal ért-e vagy nem ? Ha nem vagyunk hibásak, az aki bántott rossz ember, vagy ostoba. Ne toroljuk meg a sérelmet, hanem terjesszük néhány ember elé, akit becsülünk, ítéletüket foglaltassuk írásba s publikáljuk abban a körben, amelyben a sértés történt, — de a magunk véleményének hozzácsatolása nélkül. — Ha mégis megesik velünk, hogy mink bántunk valakit, azonnal kérjünk tőle bocsánatot. Mindegy akár magunk közt történik ez, akár tanúk előtt. Ez nemes cselekedet. Az oktalan bántás nemtelen, állati. — Az is megtörténhetik, hogy valaki bánt bennünket, s nem tudjuk azonnal: miért ? Később azonban, mikor végig vizsgálódunk a miértek sorozatán, egy helyen megtaláljuk az ezértet. — Hát akkor megkövetjük az embert: — Bántottál engem, s vélem ezért. Akkor elmulasztottam, hogy jóvá tegyem a hibámat. Most cselekszem meg: sajnálom, hogy elkövettem. — A bocsánatkérő embernek arca angyalarc. + Van olyan bántalom is, amely nemcsak ok nélkül való, hanem érezhetően antipátiából származó otrombaság. — Aki így bánt, nem ember, hanem állat. Ellene tehát emberileg nem védekezhetünk. Hogyan védekezünk a vadállat ellen ? Kikerüljük. Ha ki nem kerülhetjük, szembeszállunk. Persze akkor félre minden egészségi tekintet ! Lelkünk nyugodt lehet: nem cselekedhettünk másképpen. + Nyilat ne bocsássatok senkire, se gúnnyal mérgezettet, se humorral cukrozottat. Mindenkinek érzékeny a bőre, s némely ember nem tudja titkolni. Ti azonban ne legyetek érzékenyek s főképpen ne a majomtréfák iránt. Ha mégis bánt valami hegyezett szó, négyszemközt mondjátok meg a bántónak ha érdemes szóba állni vele — hogy jövőben ne cselekedje ezt. Már az aztán embere szerint változik, hogy a kérelmetek mögött jóakaratú oktatást érez-e az illető, vagypediq a tenyereteket is.-\-Ha kedvetlenül néz valaki reátok, s nem tudjátok miért, el ne mulasszátok halkan megkérdezni tőle, hogy vétettetek-e neki? Akár igent mond, akár nemet, a fő az, hogy elburkolt ellenségetek ne legyen. Az ilyen ember lesből támad éssohasem szemben." Társaság, társalgás. (73.44.1. ltsz.) Ugyanaz a gondolat két — valószínűleg eltérő időpontban keletkezett — cédulán : „Ha pokrócz-emberrel szemben nem 361