Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Schwalm Edit: Az ünnepi és köznapi táplálkozás változásai két hevesi faluban

szerep jutott itt is azoknak az ételeknek, amelyekhez valamilyen hiedelem kapcsolódott : szemes ételt, általában tengerit vagy kását főztek január elsején, hogy nagy legyen a jószág szaporulat abban az évben. Az 1920-as évektől egyre inkább «lterjedt az újévi sült káposzta, de gyakran készítettek helyette húsos káposztát is. Az 1950-es évektől húsleves és töltöttkáposzta kerül az újévi asztalra, a főtt tengeri és tejbekása elmarad. 8. Nagypéntek. Az áttekintett időszakban a legállandóbb az étrendje. Megegyezik karácsony böjtjével: habart bab és mákoscsík vagy mákosguba. Még ma is ezt főzik fiatalok, öregek egyaránt mindkét faluban. Hevesaranyoson a karácsony böjtjén is szereplő krumplis kalácsot nagypéntekre is elkészítik. 9. Húsvétvasárnap. Tulajdonképpen nincs megszabott, kialakult étrendje. „Azt ettünk, ami más vasárnapon is került", — mondják Egerbocson. Általában •a legkezdetlegesebb ünnepi ételt : húslevest és kalácsot készítettek. Tyúkot vágtak és a főtt hús mellé Egerbocson paradicsom szószt vagy fokhagyma szószt tálaltak. Leggyakrabban puszta kalácsot sütöttek, majd mákkal vagy túróval töltötték. Az 1950-es évektől kezdtek disznóhúsból húsvéti ebedet főzni, és az étrendet kiegészíteni a következő napra sütött tésztákkal. 10. Húsvéthétfő. Az ebéd megegyezik az előző napival. Gazdagodás, változás az őntözködő legények megkínálására készített ételek körében mutatkozik. Újabb alkalom a nyilvánosság előtt való szereplésre, s így többet nyújtanak, mint a zártabb családi ünnepeken. Kb. az 1920-as évekig pálinkát és festett tojást kaptak a locsolkodók, ettől kezdve főtt sonkával, sok helyen kocsonyával és mákos vagy túrós kaláccsal kínálták a legényeket. Az 1950-es évektől a lakodalmi étrendből ismert édestészták itt is elfoglalják helyüket, főtt tojást csak gyermekeknek adnak és a sonka, kocsonya mellől nem marad el a bor, pálinka. 11. Búcsú. Az 1940-es évekig nagy jelentősége volt a különböző kegyhelyeken tartott búcsúknak. Egerbocsról és Hevesaranyosról a mátraverebélyi Szentkúthoz legalább egyszer életében mindenki igyekezett elmenni. A búcsúvezető irányításával gyalog indult el a menet „át a hegyen" a két napos útra. Élelmet búcsústarisznyában (négyzet alakú, szőtt csíkkal vagy hímzéssel díszített vászontarisznya, négy sarkára erősített megkötővel) vittek a hátukon, férfiak, nők egyaránt. A búcsúknak nem voltak hagyományos ételeik, „mindenki azt vitt, ami volt. " Általában krumplis vagy mákos kalácsot sütöttek, szalonnát vittek és nyársaltak. A helyi búcsúk mindkét faluban a legnépesebb, legtöbb vendéget vonzó ünnepek. Ekkor fordul meg minden háznál a legtöbb idegen. A lakodalmak mellett a búcsúk étrendjében honosodott meg először a legtöbb új étel. Általában tyúkot, kacsát vágtak. Egerbocson a nagybúcsú Márton napra esik (november 11). Az 1930-as évektől vált általánossá a Márton lúdja, a sült liba készítése. A lakodalom étrendjéből átveszik a töltöttkáposztát és a különböző formában készített húsokat, édes süteményeket. Hevesaranyoson a nagybúcsút Szt. Jánoskor (június 26.) tartják, általában baromfit főztek. A búcsú napjainkban is az egyik legnagyobb közösségi megnyilvánulásnak számít mindkét falu életében, gyakran disznót vágnak a vendégseregnek. Megszabott, állandó étrendje nincs, az új ételek gyorsan tért hódítanak. Köznapi táplálkozás Az ünnepi étrend változásának áttekintése után a köznapi ételek alapanyagában, minőségében, mennyiségében és készítési technikájában bekövetkezett újításokat tekintjük át. Ami legelőször szembe tűnik, a felhasznált nyersanyagok meny315