Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
lakosságot. 54 Márk nem települt újjá, mint a XV. század első felében elpusztásodott, de a század második felében feléledt Tepély. Egy 1469. évi okiratban olvasható : „via de dicta Dormanhaza per ipsam possessionem Besen yew perduceret ad predium Markeghaza. " 55 A XVI. századi adóösszeírásokban sincs a falunak nyoma. Természetesen, mint prédiumot még továbbra is emlegetik, nemcsak 1561-ben, 56 hanem még egy 1756. évi határjárás 57 is említi Márkegyházát. TEPÉLY (Thepel, Thewpe, Tepil, Csepel) A falu sorsát, bár igen hézagosan, de a XI. századtól a XVI. sz. végéig figyelemmel kísérhetjük. Hon, Bő, Márk után végre Tepély klasszikus példa településtörténészeinknek, hiszen a korai Árpád-korban mocsaras, nehezen megközelíthető tájon létesült, később pedig út mellett találjuk. A XI —XII. századi Tepély temetőjét a Bosos (Borsós) halmon tártuk fel, amely a Laskó-Bábere és a Pókere vízrendszere közötti vizenyős, lefolyástalan területen (úton egykor csak Márk felől megközelíthetően) található. 58 A XV —XVI. századi falu helye régészeti terepbejárással, figyelembe véve egy igen kifejezett néphagyományt is 59 az egykori Hídvégtől Besenyő (Eger) felé vezető lit keleti oldalán emelkedő halomnál és dombhátnál (103 m. pont a III. katonai felmérés térképén) rögzíthető. Sajnos, arra nincs egyelőre régészeti támpontunk, hogy ez az áttelepülés pontosabban mikor ment végbe. A sémákban gondolkodás veszélye itt sem jelentéktelen. Az okleveles anyag elemzése ugyanis inkább telepítésről, mint a gazdaságitársadalmi belső fejlődéssel kapcsolatos áttelepedésről tanúskodik. Tepély pusztásodása nem sokkal később indulhatott meg, mint a vele szomszédos falvaké (északra Márk, ÉK-re Laksó, dél keletre Folt, délre Apuchalma, DNY-ra Berectelke). Igaz, még 1393-ban farmosi, ivánkai nemes rokonság possesio Thepel felett osztozik. 60 De 1459-ben, Mátyás király új adománya Bessenyői Mihálynak, Terpesi Miklósnak, Farmosi Gergelynek és Jánosnak ősszüleik tepélyi birtoklására hivatkozva lényeges változásra hívja fel a figyelmet. Mindhárom ide vonatkozó oklevél, a királyi, az országbírói és az egri káptalani beiktató Tepélyt prédiumnak nevezi. 61 Az új birtokadományra nyilvánvalóan azért volt szükség, mert ezen az állapoton gyökeresen változtatni kívántak. S 1467-ben, a beiktatás után 6 esztendővel a birtokosok Mátyástól valószínűleg csak azért kértek ugyanarra új adománylevelet, mivel Tepély immár lakott település — nyilvánvalóan a tulajdonosok jóvoltából. A „posessionem Thepel vocatam in comitatu Hewesiensis existentem et habitant" mondat a lakott jellegét külön is szeretné kihangsúlyozni. 62 Hogy itt a fentebb körülírt területre való telepítésről van szó, az út melletti magaslaton, azt Bessenyei Mihály további akciója kétséget kizáróan elárulja. A tepélyi telepítések és a jogi rendezések szószólója, Bessenyei Mihály alnádor immár csak a Farmosiakkal osztozik Tepély en (A terpesi ág birtoklásáról 1467-ben már mit sem hallunk). S az alnádor, még 1467-ben, a Tepély falu melletti nagy sziget megszerzésére is törekedett, teljes sikerrel, mivel úgymond : Szikszópataka szigete Tepély falu részét képezi (ad faciem possessionis. . .Thepel). E szigetnek az alnádor már egyedüli tulajdonosa lett. 63 Településtörténeti szempontból különös jelentőségű Szikszópataka-sziget. Az oklevél szerint ugyanis a szigetet nemcsak a Szikszód (alias Laksó) vizéről nevezték el, hanem így is hívták: „Konczmolnazigethe". Poroszló 1346. évi határjárása szerint Poroszló ÉNY-i határa Hídvégtől a Bábere közepén futott addig a helyig, amig az egykori poroszlói Kunth hospes malmaihoz nem ért. 64 A Kunth-Koncz szabályos hangfejlődés eredménye. 65 S a fentiek alapján lesz érthető, hogy e tepélyi 3d
