Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

különböző aszalvanyok, hízott, közeli levágásra való sertések, valamint választási malacok és nevelésre szánt borjúk. Legjelentősebb áruk azonban a különböző mezőgazdasági eszközök voltak. Ezeket a környékbeli és távolabbi faeszközkészítő falvak lakosai késő ősszel és télen készítették. A téli vásáron is sok volt a vadbőr, amit a mátrai vadászok, erdőt járó emberek árultak. A májusi vagy tavaszi vásár volt a legforgalmasabb. Eredetét tekintve búcsúvásár volt, és Orbáni vásárnak is nevezték. Az elnevezés Orbán naphoz, a Gyöngyösön különösen tisztelt szenthez, a város legrégibb templomának patrónusához fííződik. Ezen jelent meg a legtöbb távoli vidékről származó kereskedő. Fő árucikkek voltak : a bőr, a szarvasmarha, a ló, a juh ; régebben a szamár és az öszvér is. Ekkor volt a legnagyobb a gyapjúvásár is. A lóvásárt különösen fontossá tette a közelgő nyomtatás. Magánosok és gazdaságok ekkor szerezték be a nyári— őszi munkákhoz szükséges lovak zömét. Természetesen ezen a vásáron is lényeges volt a borvásár. Ekkor kelt el a legtöbb, legalább egyszer már letisztított új bor. Tekintve, hogy a májusi vásár első renden állatvásár volt, ekkor volt a legnagyobb a köteles, szíjgyártó, a kocsigyártó mesterek forgalma. Az augusztusi vagy Bertalant vásár főleg az iparcikkekre nézve volt jelentős. Eredetét tekintve ez a vásár is patrociniummal kapcsolatos, akárcsak az Orbáni vásár, Szent Bertalan templomával és annak búcsiíjával állt szoros kapcsolatban. Amikor tartották, általában túl voltak a betakarításon, a termények egy részét már el is adták, a vásározóknak tehát volt pénze az őszi, téli szükségletek beszerzésére. Ekkor volt a legnagyobb a ruha, a csizma, a cipővásár. Az ősszel házasulandók számára ekkor vásárolták meg a bútort, a stafirung még hiányzó részeit. Ekkor kelt el a legtöbb cserépedény, üvegportéka, de vasedény is ; tekintettel a befőzésekre, a nyári munkában eltörtek, elhasználtak pótlására. De ez volt a hordók, kádak vására is. A közelgő szüret szükségleteit ezen a vásáron szerezték be leginkább. Egyébként az augusztusi állatvásár is lényeges volt. Ezen a vásáron főleg az igás állatok keltek, azokat keresték : szántó ökröket, már betört csikókat, stb. A novemberi, vagy Erzsébeti vásárt sokszor megzavarta a korai hideg, sőt olykor-olykor a hó is. De azért sok bor kelt el rajtuk. Azt tartották, hogy azok adják el az Erzsébet napi vásáron a borukat, akiknek gyorsan kell a pénz, mert kifogytak belőle, de azok is veszik, akik olcsóbb, alig kezelt, éretlen borral is beérik. Különben a gabona-, szekér-, kocsi-, hintó-, szita-, edény- és lábbeli vásár volt ekkor a legjelentősebb. A gyöngyösi vásárok időpontjára, elnevezésére a legközelebbi időkből bemutatunk egy dokumentumot; egy 1948-ban kiadott vásárhirdetést. Ez a hirdetés a hagyományos állapotokat, időpontokat és elnevezéseket adja tudtul (1. kép.). A március 25-i állatvásár a domesztikált állatok biológiai periodizációjával kapcsolatos. Ez az időpont a legalkalmasabb a fiatal, életerős, a továbbtartásra szánt állatok beszerzésére, illetve eladására. Húsvéti vásárnak is hívták, mert ezen a vásáron az egyik legfontosabb árucikk hosszú időn át a húsvéti bárány volt. A március 25-i állatvásárból és a piacokból kialakult hetivásárokból fejlődött ki a századfordulóra a havi állatvásár. Ezeket minden hónap első péntekén tartották, ahogy azt a már idézett 1948ból származó vásárhirdetésen is láthattuk. A havi állatvásárokon mindenféle állatot árultak és vettek. Jellemzőjük az volt, hogy szinte kizárólag gyöngyösi és környékbeli árusok (áruk) és vevők vettek rajtuk részt. Kivételt képeztek a március—áprilisi, illetve az október— november havi állatvásárok, amelyeken sok jászsági eladó és vevő fordult meg. 290