Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
zépkori Naghhan 21 falunév alapján legalább két késői egykorú faluhelyet tételezhetünk fel. Hányi okleveles anyagban a XIII. századtól 28 a XVI. század végéig szerepel — mint élő község. Először Hatvan elfoglalása utáni évben, 1545-ben vált lakatlanná és csaknem 20 év múlva éledt csak újjá. 29 Sorsát a hatvani bég 1588. évi nagy pusztításai és a nagy 1596. évi török hadjárat végleg megpecsételték. Hanyinak a török idők sok szerencsétlenséget hoztak, éppen útmenti fekvése miatt. ÉNY—ÉK-i szomszédainak is (az egri út körüli falvak: Szikszó, Abony, Kisbuda, Dormánháza, Besenyő) hosszú idejű elnéptelenedése 1552 végétől, nyílt helyzetükkel magyarázható. BŐ (Beu, Bew, Beo) Részletes vizsgálataink egyetlen olyan faluja, amelynek földrajzi helyzetét nem ismerjük. A jelentősége miatt azonban nem mehetünk el szó nélkül mellette. Bő szavunk Györffy György meggyőző értelmezése szerint nemzetségfőt jelentett. Sok korai megyénkben, nemzetségeink első szállásterületén kimutatható Bő helynév, amely eredetileg a nemzetségfőnek (és a családját kiszolgáló népnek) volt a szállásterülete. 30 Tehát a mai Szárazbő pusztán, Hányi délkeleti szomszédságában kereshetjük a vidéket uraló nemzetségfő egyik faluját. Szárazbő pusztán két jelentős kiemelkedés található. Az egyik a Hányi-ér legkeletibb, nagy kanyarulatánál, a bal parttól nem messze emelkedik (a II. k. felmérésen Szárazba halom, körülötte tarkán tagolt, kiterjedtebb szárazulat). A másik a pusztaság ÉK-i szélén található, amelynek vízrendszere már a Pókerét táplálta. А П. k. felmérés e halmot (49,92) és a körülötte ÉNY—DK-i irányban húzódó dombhátat (ma Szőrhát) jelölte Szárazbő-puszta névvel, talán azért, hogy ez a környék lakatlan volt, míg a Szárazbő halom mellett tanyák sorakoztak. 31 A Szárazbő-puszta szóbanforgó domb vonulatának a végén, Száraz-dombon (50. 131) trépanait koponyájú, tarsolylemezt viselő ember lovassírja került napvilágra. 32 A régészeti anyagot tekintve kiemelkedő személyiség a nemzetségfő családjához tartozhatott. A fentiek alapján az alábbi munkahipotézist állítjuk fel : A Szőrháton volt talán az uraság szállása, míg a másik, kiterjedtebb területen, a Hanyi-ér közelében a szolganép tanyázott. Bő családi szállását talán már a XI. század folyamán itt megszüntethették. Erre utal egy 1278. évi határjárás, amely a mai Besenyő (telek) déli és keleti határait érinti, s a kiküldött bizottság kiindulási pontja — monticulus — félreért hetelenül azonosítható a III. katonai felmérés Puszta-Szárazbő halmával (105 m-es háromszögelési pont). Itt három határ jelet és két újat találtak, 33 egykori településről az oklevél mit sem tud. Bő a XIII. századtól 34 a XVI. század végéig szerepel az okleveles anyagban. Az 1552. évi török hadjárat után sem vált lakatlanná, 35 amely zártabb, nem útmenti fekvésére utal. МАЯК (Мак? Mark, Markhtelek) A mai Mezőtárkány-Nagyhalmon, Besenyőtelektől délkeletre a falu templomát,, amely körtemplom volt, nyomaiban feltárta Kovács Béla. 36 A kiemelkedés neve az I. katonai felmérés szelvényén Marko halom, a II. és III. felmérés térképén Márki halom. 37 A falu Árpád-kori említése Мак névalakban az egri káptalan egyik 1278. évi okleveléből ismert, amelyben Tekme földjét Botond részére meghatároltatták. Bőfalunak, azaz Szárazbő pusztának ÉK-i, szőrháti részén a már általunk említett 28
