Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

36. ábra Kürtő, kdwyliapatka a pitvarban. Gyöngyöspata. passzust közli szinte szórói-szóra, de így kezdve : „Néhol látni kéménytelen sütőkemencéket ..." Az elsőnek említett és ebből következően általános forma a belső tüzelésű kürtös kemence, ami a kürtődugóval együtt változatlan formában korunkig megmaradt.

53 A területünktől északnyugatra eső, egykori Hont megyében Szeder Fábián 1819-ben még leír kürtő nélküli, belső tüzelésű kemencét, de már ő is fejlettebb formákkal együtt.

54 Gyűjtéseink idejének lakóházaiban ezeket a primitív formákat természetesen már nem találtuk meg. Megfigyelhettünk a barlanglakásokban olyan tüzelőberendezéseket, amelyekben a füsttelenítést még nem oldották meg. Ilyen volt a fentebb már idézett egerszalóki és cserépváraljai egysejtű pinceház, ahol a belső tüzelésű kemencéhez sem kürtő, sem kémény nem szolgált és ilyen volt egy másik egerszalóki barlanglakás, ahol a konyhába nyíló kemenceszáj felett nem volt füstelvezető alkalmatosság: a füst a konyha ajtaján, ablakán át távozott. Ezek a tüzelőberendezési formák területünk északi részének általános fejlődési vonalát rekonstruálják a lakásnak egy alacsonyabb szintjén, ahol ezek az archaikus elemek gazdasági, földtani és egyéb tényezők hatása alatt megmaradtak. A barlanglakás sajátos viszonyai között kialakult füstöskonyhás berendezés a fennálló házak fejlődésmenetéből hiányzik, de valószínű, hogy ez a forma már nem a hegyvidéki, hanem az alföldi, külső tüzelésű boglyakemencés ház egy igen korai korszakára mutat vissza. V/b. Gyűjtőterületünkön a lakás füsttelenítésének két alapvető útja ismeretes. Pontosabban két alapvető módszerről lehet beszélni, minthogy ezek kialaku245