Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

Ugyanez a forma Aldebrön, kisebb mértékben Feldebrőn, Tófalun is használatos volt, s talán a környék más falvaiban is, de inkább csak jómódú gazdáknál. A cserépkemence másik elterjedési területén Herédről ós Rózsaszentmártonból vannak megbízható adataink. Mint egyik fényképünk is illusztrálja (31. ábra), a kemence négyzetes alaprajzú volt és sötétbarna csempékből készült. Rózsaszentmártonban a múlt század legvégén terjedt el a tetőcseréppel együtt, de csak időlegesen, később mindenki visszatért a boglyakemencéhez.

45 A cserépkemence tehát területünkön csak foltokban és viszonylag későn terjedt el, s használata sem sokáig tartott. Inkább a városokban, a polgári lakások fűtőberendezése volt ez még a múlt század végén is, de már csak fűtő- és nem sütő-főző funkcióval, neve ezért nem is kemence, hanem kályha. IV. A fali világítófülke Mind a két kemencetípus mellett felbukkan gyűjtőterületünkön a fali világítófülke használata. Neve az esetek nagyobb részében „kandi" vagy „kangyi", ritkábban „kandalló". Az utóbbi név a külső kemenceszáj alatt húzódó tüzelőpatkát is jelenti. A kandi — kevés adatunk nyomán — a kemence és az ajtó között a falba mélyített üreg neve volt, amit külön füstjárattal láttak el a pitvar szabadkéménye felé és amiben olaj, vagy zsír mécsessel, korábban „szijács"-nak nevezett forgáccsal világítottak. Csilléry K. gyűjtése szerint a bodonyiak 1870 előtt főztek is a kandiban. Egy adatunk arra utal, hogy a kandinak területünkön volt egy másik formája is: a kemence és az ajtónyílás közötti falrészelőtt „kőlábakra állított tűzhely" volt.

48 Később, a világító eszközök fejlődésével, a kandi elvesztette létjogosultságát. Előbb vakablakká alakult, amiben különféle eszközöket, így kefét, könyvet, poharat és még mécsest is tartottak, de később befalazták és — amint Mikófalván tapasztaltuk — meg is feledkeztek róla. Irodalmunk a fali világítófülkével csak egyéb összefüggésekben foglalkozott. LegutóbbKósa László áttekintette a kandallós tűzhely kialakulásának, elterjedésének problematikáját, de adatgyűjtésének látószöge területünkre, Észak-Magyarország középső részeire már nem terjedt ki. Kosa a kandalló néven ismert, lábakon álló, vagy kemencepatkára helyezett, füstelvezetésükben önálló tűzhelyekre fordítja figyelmét, még akkor is, ha ezek kisebb méretben egy valóságos kemence, vagy kályha mellett másodrendű szerepet töltenek be.

47 A területünkön ismert forma általában eltér ettől és a vele rokon vonások csak egy-egy előfordulásban jelentkeznek.

48 Ügy látszik, hogy a két tüzelőszerkezet és a két, hozzájuk tapadó név alig van egymással összefüggésben, amint ezt a legújabb nyelvtörténeti etimológiai elemzés meg is fogalmazza.

49 A népnyelvben ma kandi-nak nevezett szerkezet egyértelműen világító funkciójú alkalmazása mindenesetre már a XVI. században megjelenik az egri vár gótikus palotájának fűtőfolyosóján.

50 Méretei,, elhelyezése a fülkét (34. ábra) más célra nem is tették alkalmassá, használatára pedig olyankor kerülhetett sor, amikor a füstfogós, nyílt tűzhelyek nem világították be a folyosót. A kandi előképe tehát mintegy négyszáz évre mutat vissza és a kandallóval való genetikai összefüggés csak ennél még korábban tételezhető fel, de legvalószínűbb a két szerkezet egymástól független kialakulása. Nézetünk szerint a gyűjtőterületünkön megismert fali világító fülkék a ház,, a lakószoba belső szabadtűzhelyének megszűnésével alakultak ki abból a szükségszerűségből, hogy elsősorban a helyiséget meg kellett világítani, másodsorban fűteni, melegedni akartak mellette, esetleg ételeket készíteni. A belső szabadtíízhely meg242