Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

egy szobát.

36 Az anyagban, szerkezetben eredetileg kezdetleges, járulékos tüzelőtér így válik példánkban a kőből épített fennálló ház magjává, konyhájává. Az egyik besenyőtelki cigány putri tüzelőberendezésének változása, alakulása ugyancsak modelljét adja az általános fejlődésnek, ha miniatűr méretekben is. Mellékelt ábráink (15. ábra) három időszak mozzanatait rögzítik, s ezek ugyanabban a primitív lakásban következtek egymás után, mindig az újat, a korszerűt, a komfortosat keresve a maguk módján és eszközeivel. Az első fázisban a kemencét kívülről fűtik, a kemenceszáj és tüzelopatka mellett két rövid fal védi oldalról a fűtő, vagy éppen ételt készítő személyt. Füst, vagy szikrafogó alkalmatosságról nem tudunk, de valami bizonyára védte a tetőt. A második mozzanat ennek az állapotnak továbbfejlesztése azzal, hogy a tüzelő teret kezdetlegesen körülkerítik, lefedik és konyhának nevezik el. A harmadik lépés a belső tüzelésű tűzhely, a sparhet beállítása, de ugyanakkor a kémény a fal külső oldalára kerül.

37 A külső tüzelésű kemence neve gyűjtőterületünkön mindenütt „búbos", ritkábban „kemence". A siska név ezen a tájon ismeretlen, használatával legalábbis nem találkoztunk л

8 Rész-elnevezései kevés változatot mutatnak fel, de számuk sem nagy. Altalános a „nyak" és a „patka", de a kemence és a fal közötti zugot „sut"-nak (pl. Andornak, Erdőtelek), illetve „szurgyik "-nak (Gyöngyöspata, Aba15. ábra Egysejtű cigányház tüzelőberendezésének fejlődése. Besenyőtelek. 232