Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

tásra egyaránt szolgál.

2 Valamivel fejlettebb forma a besenyőtelki „pitvaros kunyhó", amit századunk elején pásztorok építgettek nádfallal, ágasfával, szelemennek (3. ábra) A kunyhó bejárata mellett az előreugró szelemen és nyeregtető alatt ugyancsak szabadtűz égett, ennek azonban már csak egyetlen funkciója volt, asütés-főzés elősegítése. Fűtése, világítása a kunyhó végfala miatt nem érvényesült, de ezt a körülmények amúgy is feleslegessé tették.

3 Hasonló megoldású tűzhelye volt a domaházi juhászkunyhónak is, de itt a tűzhely környezetét sövény mellé készített patka, „ülcsik" veszi körül.

4 A fejlettebb kunyhóformákban a tűzhely a kunyhó belsejében kap már helyet, ahol minden funkcióját teljesítheti, de füstelvezetése nincs, sem a felpattanó szikrát, sem a füstöt nem fogja fel, nem tereli semmi. A füst a kunyhó tetején szabadon hagyott nyíláson át távozik. Maga a tűzhely sem épített, néhány nagyobb terméskő veszi körül. Az első műszaki lépések a nagyobb igényre is számot tartó tűzhely kialakítása felé részint a tűzhely süllyesztését, részint annak egy kisebb, alacsonyabb patkára emelését jelentik. A Bükk hegység mészégetőinek két kunyhótípusán vagy maga a tűzhely, vagy az egész lakótér a külső terepszintnél mélyebben fekszik,

5 egy észak-hevesi példa szerint pedig a sajtháznak nevezett juhászkunyhóban a szabadtűz már egy csaknem fél méter magas patkára került.

6 3. ábra Pitvaros kunyhó, Besenyőtelek. A szabadtűz a nádból korcolt végfal előtt ég, ezt a nyeregtető meghosszabbítása révén nyert előeresz, a „pitvar" védi. 220