Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Sugár István: Adatok Eger város múltjából
római számmal ( V vagy X), az alsó közepén pedig arab számmal történt. De ezen túlmenően ugyanez a két számtípus a betűkkel kiírt értékmegjelölés elején, illetve végén is megtalálható. Az 1 krajcáros számmal való értékmegjelölése a fentebb közölt szöveg fölött kapott helyett „1 p. kr." formában. Az egyes értékek bal alsósarkában egy finoman behálózott kis téglalap alakú mező helyezkedik el, melyre a forgalomba hozatal előtt tintával a sorszámozást írták. Az Eger városi szükségpénzek csak néhány napig voltak forgalomban, mivel 1849. augusztus 30-án délelőtt Кару Eduárd császári és királyi megyei biztos magához rendelte a város polgármesterét, s közölte vele utasítását, mely szerint „a magyar Kossuth bankjegyek megszüntetvén, az azok alapján kibocsátott 10, o, és 1 krajcáros pénztári utalványok is érvénytelenek, minél fogva azoknak holnap s holnapután, Augustus és September első napján reggeli 8. órától estvéli órákig a város házánál. . . beadása elrendeltetik. " Egyébként ugyanekkor kellett a Kossuth bankókat s a fegyvereket is beszolgáltatni, valamint a császári biztos parancsára „tudósíttatik mindenki, hogy a Kalapok mellett tollak, nemzetőri ruhák és háromszínű Szallagok viselése is szigorú büntetés terhe alatt tiltatnak. " 34 1849. szeptember 7-én került a városi tanácsülés elé „a beszedett Kossuth bankók" elszámolása (473 személy 283,978 ezüst forint értékű bankót szolgáltatott be) 35 de hogy vajon ebben benne foglaltatik-e a beszolgáltatott városi szükségpénz, mennyisége is, — nem tudjuk, de valószínű. Mind a három érték, úgy aláírt és beszámozott, mint ezek nélküli példányok előfordulnak gyűjtők szükségpénz-kollekciójában. Sőt, aláírt és beszámozott, de darabokra nem vágott nyomdai ívtöredékek is szerepelnek gyűjtői kezekben. 3 * Ennek következtében tehát nem dönthető el, hogy az aláírt és beszámozott egyes példányok ténylegesen forgalomban voltak-e, vagy pedig csak forgalomba hozatalra előkészített, de végül is készletben maradt teljes, vagy töredék ívek utólagosfeldarabolása révén keletkeztek. Ez a körülmény egyébként még azt a feltevést ismegerősíti, hogy — az 1849. évi Eger városi szükségpénzekből a forgalomba létei csupán néhány napos lehetőségének a figyelembevételével, — tényleges pénzforgalomban nem különösen számottevő példány kerülhetett. * * * A pénzbevonások rendkívül súlyos pénzhiány árnyát vetették előre, melyet felmérve a város vezetői, még a pénzek bevonásának a napján, 1849. augusztus 30-án délután tartott tanácsülésen „indítván tétetett: miként a magyar pénzjegyek eltörléséből — más pénz nem létében — eredendő pénzhijány a városi közigazgatási rendszer teljes fennakadását múlhatatlanul maga után huzandja. Ennek kikérülhetése s a ne talán abból eredhető nagyobb veszély elhárítása nézetéből jó s célszerű lenne kölcsönért Haynau táborszernagy és fő hadi parancsnok Úrhoz folyamodni, " — annál is inkább, mivel a megyei biztos Ígéretet tett a kölcsön elnyerésére. A városi tanács végül is úgy határozott, hogy 40 ezer ezüst forint kölcsönért folyamodik Haynauhoz, „annyival is inkább, mivel ércpénz s osztrák bankjegy hijányában még a birtokosabbak sem nyújthatnak a szegényebb sorsuaknak keresetet (a napszámbérre történik itt utalás), s így egyik-másik városi lakos még az elkerülhetetlen Szükségeseket is nélkülözni kénteleníttetik..." Úgy döntöttek, hogy amennyiben a kért kölcsönt „rögtön" nem kapnák meg, akkor az ügyben eljáró városi megbízottak „valamely nagyobb kereskedő Úrtól ha bár rövidebb időre is négyezer ezüst forint kölcsönt felvenni igyekezzenek. " 37 21a
