Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Sugár István: Adatok Eger város múltjából

AZ 1849. ÉVI EGER VÁROSI SZÜKSÉGPÉNZ Az 1860. évi Eger városi szükségpénzek és történetük levéltári kutatás alapján való feldolgozása

31 után, újabb Eger városi szükségpénzre derült fény. 1849 augusztusában elbukott a szabadságharc. Heves vármegye közigazgatásának az élére császári és királyi biztos került, Кару Eduárd személyében. A súlyos politikai válság nem csekély gazdasági és pénzügyi nehézséggel párosult. Ennek egyik megnyilatkozása az országszerte fellépett pénzhiányon belül az alacsony, krajcárértékű váltópénznek az áruforgalmat súlyosan akadályozó, hiánya volt. Ez a gond augusztus derekára már Egerben is olyan súlyosan éreztette hatását a mindennapi életben, hogy a polgármester 1849. augusztus 15-ére „képviselői gyűlés"-t hívott össze e kérdés megoldására. Schaffner János, az elnöklő polgármester „a pénzforgalom könnyítésének eszközlése végett. . . más Városok módjához képest a pénzforgalom Sikeresebb voltára, a Város által leendő bankjegyek kieresztését (kibocsátását) indítványba hozá." A továbbiakban azt javasolta, hogy három — vagy akár hatezer ezüst forint értékben 1, 5 és 10 krajcáros névértékben „három különböző színezetű papiroson. . .kispénzt" készíttessen a város, „melynek alapja a felváltandó bankjegyek leendnének." Javasolta, hogy „a bankjegyeknek a város által kiadandó kis bankjegyekre leendő felváltási és számadás melletti kezelését" bízza a közgyűlés „a városi adószedőre", aki „az adószedéssel jelenleg elfoglalva nem lévén", kellő idővel rendelkezik. Kérte a közgyűlést, hogy „a bankjegyek nyomtatása alkalmával mindig jelen lenni kívántató küldöttség" tagjait is jelölje ki. „Az elnöki előterjesztett indítvány. . . a pénzforgalom segítségnek szükségessége nézetéből pártolást nyervén, elfogadtatott, " — s egyben a közgyűlés a következőket mondotta ki határozatilag : „A kibocsátandó papirospénz mennyiség hat ezer ezüst forint értékű" legyen, a javasolt 1, 5 és 10 krajcáros névértékben, s mindegyik érték más-más színű papíron készüljön. A forgalomba hozandó szükségpénznek minden egyes darabját a város vezetői által sajátkezűleg aláírni határozták, — éspedig az 1 krajcárost Fülöp József főjegyzőnek, az 5 krajcárost Jóseffy György főbírónak s végül a 10 krajcárost Schaffner János polgármesternek kellett ellátniok kézjegyükkel. Ezzel a módszerrel akarták elkerülni, hogy a nyomdából netalán illegálisan kikerülő példányok is érvényes forgalomba kerüljenek, illetve ezzel kívánták megadni a városi szükségpénz hitelességét. Utasították Korponay Mihály városi adószedőt, hogy „mindenkinek 1 pengő-forintos bankjegytől kezdve egész 10 ezüst forintos jegyig bezárólag, minden díj nélkül — miután a kieresztendő Városi bankjegyekre teendő költség közterhül elfogadtatott volna, — naponta reggeli 9 órától számítva 11 óráig váltson be." Egyben pedig a pénzbeváltásról „külön jegyzék "-et is tartozik vezetni. „A bankjegyek nyomatása felett s körül teendő felügyeletre" a közgyűlés 14 Az Egri Múzeum Évkönyve 209