Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Lénárt Andor: Műhely és bolt

attul továbbá is el ne maraggyunk", kérik „méltóztasson (a tanács) a maga Determinációját minden több üdő halasztás nélkül írásba ki adni".

18 A kért határozatot a városi magisztrátustól nem kapják meg. Ezért a gombkötő mesterek tizenhat évre az első úriszéki determináció után újra az úriszékhez fordulnak segítségért. Hivatkoznak arra, hogy 1777-ben kérésükre a kereskedőket a gombkötő munkák árulásától („mely által mi egyedül keressük kenyerünket, táplállyuk magunkat s gyermekeinket, fizettyük adónkat, és tesszük meg minden szükségeinket") — eltiltotta. — A kereskedők számtalan olyan portékát árulhatnak és árulnak is, amiket az Egerben lakó adófizető céhbeli mesterek nem szoktak és nem is tudnak készíteni. Ezek ellen nem szólnak („nem is preiudicalnak" ), nem tiltakoznak. — Évekig a kereskedők megtartották az úriszék tilalmát. — „Minek utánna pedig most nem régiben mindenféle gombkötő munkákat újra ismét be hozni és itten árulni kezdetiének, adtunk volna két instantiát is a Betsületes N. Tanátsnak, (egyikét ez év július 7-én, másikát a múlt hónapban,) hogy őket azon munkának árulásától az Tekintetes Űri Szék Determinatiojának erejével újobban eltiltani ne terheltetne, de kérésünkre nem hajolván, áztat mind eddig meg nem nyerhettük." — Ezért kérik az úriszéket, hogy az 1777-ben kiadott „Determinatiot renoválni, confirmálni s a szerint a kereskedőket a Gombkötő munkának árulásától újabban is el tilalmaztatni, bennünket pedig régi Privilegiális Ususunkba bé helyeztettni méltóztasson".

17 Az instanciázás évenként megismétlődik. Az érvek nem változnak. Csak az válik egyre világosabbá, hogy a mesterek a maguk megélhetését féltik, a kereskedők pedig a közösség és a kincstár érdekeire hivatkozva a kereskedés szabadságát védik. A magisztrátus pedig a jó béke érdekében nem mer állást foglalni. 1797. december 11-én kelt, a magisztrátushoz írt kérésükben is a kereskedők eltiltását kérik a mesterek. Az ígéretet most is megkapják a tanácstól, hogy eltiltják a kereskedőket a gombkötő munkák árulásától. A bíró azt is megígéri, hogy „az eltiltott munkáknak árulását a Város Bíró által boltonként keményen és újra meg fogja hirdetni". Tette-e ezt a városbíró vagy nem, nem tudni, de semmi eredmény nem látszik. Ezért az új instancia 1798. július 13-án. Ebben azt kérik, hogy ha már a tanács nem tudja megoldani problémájukat, azt engedje meg, hogy a régi határozatok szerint a kereskedőktől elvihessék a jogtalanul árult portékát. S ehhez „assistentiát minékünk rendelni méltóztasson".

19 Erre a kérvényre rendeli el a tanács, hogy a gombkötő céh fő és alcéhmesterei, valamint a kereskedők közül Ringelhann József és Vasvári József 1798. július 21-én jelenjenek meg előtte a magisztrárus gyűlésén. A felrendelt személyek megjelennek, meghallgatják a tanácsnak a kereskedők számára megfogalmazott deklarációját: „A minemű Gombkötő munkák Boltyokban találtattnak, azokat annyi árban, amennyiben náluk vagyon, a Gombkötőknek által adják". A kereskedők kijelentik, hogy soha többé „ollyan munkákat árulni nem kívánnak". A gombkötők az átvételre „reá állottak", és deputációt kértek, mely annak lebonyolításánál szolgáljon.

20 A főnótárius Simonyi János és Tajthy Ferenc tanácsbeli urakat küldi ki a magisztrátus a kereskedők boltjában található gombkötő munkák számbavételére és a mestereknek való eladására. Ennek lefolyásáról 1798. december 3-án tesznek jelentést a küldöttek. 198