Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Lénárt Andor: Műhely és bolt
Lénárt Andor MŰHELY ÉS BOLT Az egri gombkötő mesterek és a kereskedők vitája. Adatok az egri gombkötő céh történetéhez a céhes ipar hanyatlásának idejéből, a XVIII. század végéről. A XVIII. század utolsó évtizedeiben a céhrendszerrel járó minden visszaélés tapasztalható már. A céhek nehezítik a mesterek felvételét, hogy kizárják a versenyt, s a nyereség minél kevesebb iparos között oszoljék meg. Az áraikat magasra csigázzák; aki olcsóbban adja készítményét, arra bírságot szabnak. Az önálló iparosok száma így nem nő, a kézműves mesterség fejlődésében megakad, s a legközönségesebb készítményekre szorítkozik ; s meg is marad ezen az alacsony fokon. A hazai iparcikkek hitele csökken, s aki teheti, idegen országból jött készítményekkel elégíti ki igényét. így jellemzi Grünwald Béla A régi Magyarország 1711 — 1825. című könyvében a századvég hanyatló kézműves iparát. 1 E jellemzés vonatkozik az egri gombkötőmesterekre is. Egerben a II. József féle népszámláláskor 16 852 lélek él. Az 1785-ös adókivetési összeírás 17 adózó gombkötőt tart nyilván. 2 A városban élő kereskedők közül 1798-ban hat él 3 olyan, aki gombkötő 4 , illetve krepén 5 munkával kereskedik. * * * A gombkötő céh félti a piacát, a munkája termékének értékesítési lehetőségét a kereskedőktől. A külföldről, a Bécsből, illetve a Párizsból jött áruval szemben a mesterek munkája nem versenyképes. Sem a nyersanyaguk minősége, sem a feldolgozás módja nem tudja kiszorítani a kereskedők áruját az egri piacról. A céh és a kereskedők az évekig tartó vitában nem jutnak közös nevezőre. 1774. július 20-án úgy rendelkezik a tanács a gombkötők kérésére, 0 hogy „tilalmas a kereskedőknek a gombkötők termékeit árulni". Ezzel a rendelettel tulajdonképpen megerősít egy 1754-ben kelt tiltó határozatot, 7 melyet a vásárbíró boltonként adott annak idején a kereskedők tudtára. Most két hónap alatt el kell adniok a kereskedőknek minden gombkötő árut („minémő Gombkötő munkája vagyon kinek. . ."). Többé a „confiscation felül toties quoties 12 forint büntetés alatt az Ispitályra, Gombkötő munkát árulni ne merészellyenek". 6 Később is többször fordul a gombkötők céhe hatásos determinációért a tanácshoz, ha a kereskedők gombkötő árukkal kereskednek. E határozatok azonban nem oldják meg a kézi kisüzem és a jó és olcsó áruval kereskedők gazdasági ellentétét. A város magisztrátusa nem tudja véglegesen lezárni a problémát; de nincs ereje sem, hogy egyértelműen eldöntse a céh és a kereskedők vitáját. A saját korábbi és az úriszék 1777. december 11-én kelt determinációjáról ugyan azt hiszi, hogy most már végleges az elintézés. Hiszen azt a megye gyűlése is megerősítette. Ezek a határozatok az addig volt szokásokat tartják követendőnek, jogosnak ; 13 Az Egri Múzeum Évkönyve 193
