Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámákban

Milyen forrást használt Telegdy Pál, amikor munkáját megírta ? Bodola Gyula könyvében számbaveszi azokat az írásokat, amelyek témája Dobó és az egri vár védelme.

80 Az írók között természetesen szerepel Tinódi, Zsámboki János, Chiabai Mátyás, egy erdélyi szász író,Schaeseus. A XIX. századiak között említi Vörösmarty Eger című elbeszélő költeményét, Gárdonyi Egri csillagok című munkáját. S ezeken kívül még sok kisebb költeményre hívja fel a figyelmet. Bodola ismeri az 1729-es pozsonyi előadás adatait. Valószínű, hogy a fiatal diák Vörösmartynak 1827-ben megjelent költeményét használta forrásként, hiszen a fentebb már ismertetett adat szerint 1836-ban a miskolci diákok Regéczi Nagy István tanítása nyomán már megismerkedhettek Vörösmarty munkáival. Lehetséges azonban, hogy az elbeszélő költemény mellett más, Egerrel foglalkozó munkákat, történeti stúdiumokat is tanulmányozott, hogy munkájában tudjon történeti szituációt teremteni. A forrás felderítésére itt nagyobb súlyt nem fektethetünk már csak azért sem, mert — mint ahogyan említettük — a drámajelenet teljes szövegének közreadására is gondolunk. Bizonyos, hogy ez az első szövegében is ránk maradt drámajelenetünk, amelynek témája Dobó és az egri vár védelme. Ezt azután követi Szigligeti Az egri nő, Tóth Kálmán : Dobó Katicza, majd Gárdonyinak 1904-ből származó Dobó István szelleme című verses jelenete.

81 Változott-e a Dobókról, a Zrínyiekről, a Hunyadiakról alkotott kép a reformkorban. Úgy hisszük, változott. A XVIII. század törökverői barokk hősök voltak, kissé megfoghatatlanok, allegorikus felhőkbe burkolt eszmények. A XIX. század héroszai nem „keresztyén Herculesek" voltak, hanem elsősorban emberek, ők evilági emberek, bár a diákírók sem a romantika hatása, sem a maguk romantizálásra való hajlama alól nem tudták magukat mentesíteni, ezért alakjaik általában idealizáltak. Ezek a hősök azonban már nem a kereszténységért emeltek fegyvert, hanem elsősorban a hazáért. A haza a reformkorban legalább olyan szent fogalommá vált, mint volt a barokkban a vallás. Alig múlik el tehát két évszázad, s a heroizálás új tartalmat kap. A reformkorban új embereszményt keres és talál az ifjúság, a hős katonáét, aki ízig vérig harcos, aki még a legreménytelenebb helyzetben is mer vállalni küzdelmet, aki tud ítéletet mondani a múlt felett. A reformkor embere, hőse már egy fokkal közelebb kerül a valósághoz, s éppen ezért ebben a közegben Dobót már inkább közelebb érezzük magunkhoz. A törökellenes drámatéma tehát a reneszánsz virágkorában jelenik meg Magyarországon. Ekkor a Hrotswita Dulcitiusát magyarító ismeretlen fordító egy mártírpassiókra emlékeztető dialógusban a keresztényüldöző Diocletianust a török szultánnal helyettesíti. A szultán ebben a koncepcióban nem az ország, hanem a keresztény hit ellensége. 1700-ban Egerben, majd 1729-ben Pozsonyban színre kerülő Dobó-dráma soraiban a török keresztényüldöző szerepe mellé felsorakozik egy másik jellemvonás is. 1836-ban Telegdy drámajelenetében a töröknek a keresztényüldöző jellemvonása már háttérbe szorul, másodlagossá válik, s dominánssá a török tényleges szerepe lesz : ő a hon ellensége, a nemzeti függetlenedés akadályozója. A téma századokon át kíséri a magyar irodalmat nemcsak a drámában, hanem egyéb műfajokban is. Ez a szándékosan tudatosított török.ellenesség politikai szükségszerűségből született, s hatása nem is maradhatott el, s tudta is mozgósítani minden kor ifjúságát. Az országnak a török uralom alól való felszabadulása után egy darabig ezek a drámák még megőrizték politikai célzatukat, később azonban, a felvilágosodás után, majd különösképpen a reformkorban ez a múltba tekintés a nemzeti jövő és jelen teremtésének eszközévé vált. A politikai cél kapott tehát új tartalmat: ahogyan a magyarság másfél évszázad török elnyomása alatt képes 183