Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámákban

Történeti oktatás és drámairodalom a X VIII. században A Magyarországon folyó történeti oktatás múltja meglehetősen szegényes. Az igen gazdag iskolai kultúrát teremtő, a propagatív célok miatt egyre inkább szaporodó jezsuita iskolákban is csak a XVIII. század első harmadában indul meg a történelemtanítás. A nem bibliai história tanítása különösképpen a jezsuita iskolákban hiányzott s a XVIII. században meglehetősen sok kritikát is váltott ki. A történelemtudomány sem a középfokú, sem a felsőfokú iskolák előírt tananyagában nem szerepelt. A jezsuita Ratio Studiorum

1 1714-ig mereven elzárkózik a történelemoktatástól. 1714-ben Wagner Ferenc jezsuita — nyilván a kívülről jövő intenzív kívánságnak engedve — kiadott egy világtörténeti kronológiát, évszámgyűjteményt,. s ezzel a história helyet kapott a jezsuita iskolában.

2 Wagner munkáját később többszörösen kibővítette, s ezek a több kiadást megért történelmi évszám-gyűjtemények voltak az első történeti tankönyvek. Az osztályok vagy inkább tanulmányi fokozatok számának megfelelően az egyetemes történelmet hat fejezetre bontották. Ez volt a magyar történelemoktatás első, a jezsuita iskolákban általános tanterve. Az első osztályokban a bibliai históriákat, a továbbiakban pedig a nagy ókori birodalmak történeteit tanulják.

3 A magyar históriának nem jut hely a tantervben, így a magyar történelemről az ifjúság alig tudhat valamit. A történelemoktatás módszertana igen közeli kapcsolatban áll témánkkal. A jezsuita iskolákban úgynevezett akadémiákat szerveztek. Ezek mai önképzőköreink, reformkori iskolai magyar társaságaink ősei voltak. Itt a diákok egy-egy történeti témát, olykor dialogizalt változatban, betanultak, s az év végi ünnepélyeken népes hallgatóság, a szülők, a tanulók, a tanárok, a városi és megyei előkelőségek jelenlétében elrecitálták, s ezzel ismereteikről tanúbizonyságot tettek. így nemcsak a bibliai és a nagy ókori birodalmak, hanem a magyar nép történetét, egy-egy emlékezetes eseményét is bemutatták. A jezsuita iskolákban sokáig joggal hiányolt történeti oktatás tehát a XVIII. század 40-es éveiben megindult s ez az indulás az első évtizedekben sok hasznos pedagógiai eredményre is vezetett.

4 Az akadémiák történeti exámanei, az ünnepélyes év végi ülések témái mellett a történeti, köztük magyar történeti események is, lassan-lassan helyet kaptak az iskolai színpadon is, ahol a vonatkozó előírás szerint a szereplő diákoknak a deklamálást, az igazság megvédésének módszerét, a nyilvánosság előtt való fellépést, a mozgást és a gesztikulálást kellett megtanulniuk. Másodlagos cél volt, hogy ezek a szereplő diákok a nézőknek tanulságul is szolgáló nemes szórakozást is nyújtsanak.

5 Iskola színpad nélkül nem létezhetett. Enélkül nem teljes, nem felel meg az előírásnak a XVIII. században. Ezért szinte valamennyi katolikus tanintézmény sorra építi ezeket az alkalmi, ideiglenes teátrumokat, állandó színpadokat vagy néhány helyen színháztermeket. A magyar dráma továbbfejlődésének ezek a színi fórumok teremtettek lehetőséget. Minden felekezet saját propagandája érdekében igyekszik az iskolában tanárok írta célzatos darabokat bemutatni. Ismeretes tehát katolikus és protestáns, evangélikus, református, unitárius, illetve jezsuita, ferences, pálos, piarista és minorita iskolai színjátszás. Minthogy valamennyi felekezet, illetve szerzetes rend más-más nevelési célt tűzött ki maga elé, ezért mindegyiknél más karaktert kap a nevelés szolgálatába állított iskolai dráma. Időrendben a ferences színjátszás az első. A rend iskolaszíni múltját a csíksomlyói kolostor misztériumjáték gyakorlata reprezentálja. Sajátos profilja a nagypénteki misztérium, a passiózás.

6 A jezsuita színpad igen magasszintű technikai berendezései a legmagasabb 172