Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Izsépy Edit: Az egri törökök fogságába esett magyar rabok kiváltásának és szállításának problémái

redet rabsagh az kik szegien megh romlót hazánk mellet és nemzetünkért viseliuk az nagy erős sulyu vasak[na]k kemenj igajat.. . emlekeztetuk N[agysá]g[o]dat rea,. hogy igy semmi kepén nem akarnak hordozni benunket falusi birak uraimek, holot az pogant folvast viszik. .. Minek okaert mostanis kerjuk.. .méltóztassék N[agysá-J god eleiben adatni az Nemes Orszag[na]k, hogh ha az terek rabokat el hordozak, minket is had hordozanak el."

51 „Az mel nekönk szegen raboknak czak szij [szívj fajdalom" — tették hozzá nov. 25-i levelükben. Ugyanekkor a nádornak kifejtették, hogy a posta rab nem tudja őrizni a vasatlan rabokat, mert azok könnyen megszökhetnek.

52 Később, a Thököly-féle kurucmozgalmak idején, újra kiélesedett a helyzet. A jobbágyok a török, kuruc és német katonaság túlkapásai ellen nem védekezhettek, ezért legalább a raboktól akartak megszabadulni. „Az Vasas es Vastalan Magyar rabokis rettenetes Istent káromló szitkokkal, veressel, fenyegetéssel rutitnak, szidalmaznak, el annyira, hogy immár szegény helyünkben. . . meg nem maradhatunk" — panaszolták 1678-ban a gyöngyöspüspökiek Heves vármegyének. — „Kiváltképpen a rab hordás annyira el hatalmasodot rajtunk, hogy az marhatlan szegény ember tiz forintokkal megh nem eri esztendeigh a szekereseknek való fizetést, mivel soriaval kel hordani."

53 Ebben az évben az aránylag tehetősebb miskolciak szereztek is Mehmet egri pasától egy újabb oltalomlevelet. „Az jobbágyoknak megpihen esőkre. . . parancsoljuk is, hogy dologtalan az rabok az városra ne járjanak és az szegénységet ne terheljék, ... az mely rab kezében mi czimeres levelünk nem lészen az olyannak szekeret ne adjatok."

54 Ételt és italt azonban továbbra is adtak a miskolciak, mint ez évi, előbb említett, számadáskönyvükből kitűnik. Majd egy évtized múlva 1687 decemberében, Eger várának visszavételével szűnt meg végre a rabok jövése-menése, hullottak le láncaik. Bármilyen keserves, nyomorúságos volt a rabok élete, nem tudta megtörni őket. Többségük a tömlöc mélyén sem vesztette el közösségi tudatát. Szó szerint az „ellenség torkában" voltak, megvasalva és őröktől körülvéve, mégis megpróbáltak segíteni végvári társaiknak. A magyar kapitányok közbenjárását és pártfogását azzal hálálták meg, hogy hírt adtak nekik a török hadmozdulatokról. így 1651 májusában az egri rabság „csak ezen dologért" küldött ki egy rabot Ónod várába Rákóczi Zsigmondhoz, hogy II. Rákóczi György fejedelem öccsének tudomására hozzák, amit a törökül tudó rabok a várban hallottak. Értesülésük szerint, ha az.. új pasa megérkezik, mindjárt rabolni megy vagy valamelyik végházat akarja megrontani.

55 1679 júliusában az „egri tömlöczbeli szegény keresztyén rabság" hírt küldött Koháry István füleki főkapitánynak az egri törökök „készületiről. "

56 Híradásaikat még papírra is merték bízni, nem vigyáztak arra, hogy ha levelük a törökök kezébe jut, akkor azok kémkedés miatt jobban megkínozhatják őket, mint a sarc késedelmes beviteléért. Mégsem egyedi, ritka esetek ezek, a váradi és dunántúli magyar raboktól hasonló írások maradtak fenn.

57 Bizonyosra vehető, hogy sokkal gyakrabban választották az üzenetküldés veszélytelenebb útját, híreiket és mondanivalójukat a váltságdíjak ügyében a végvárakba menő postarabok szóbelileg közvetítették. 165