Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Izsépy Edit: Az egri törökök fogságába esett magyar rabok kiváltásának és szállításának problémái

Izsépy Edit AZ EGRI TÖRÖKÖK FOGSÁGÁBA ESETT MAGYAR RABOK KIVÁLTÁSÁNAK ÉS SZÁLLÍTÁSÁNAK PROBLÉMÁI Eger magyar lakóinak életéről kevés adat maradt fenn a török uralom idejéből. A városi lakosság nagy része elpusztult az ostrom alatt vagy elhurcolták a birodalom távoli részébe. Fent a várban ezután is lehetett magyarokat találni, de nem a palotában, sem a kaszárnyákban, hanem a pincék mélyén. A rabok leveleinek megfakult, kusza soraiból lehet rekonstruálni nehéz sorsukat. 1596-ban Eger elestével nemcsak a vár katonái cserélődtek ki, hanem börtönének rabjai is. Eddig törököket tartottak a tömlöcökben, ezután magyar foglyokat. A legelsők Nyáry Pál várfeladó zsoldoskatonái közül kerültek ide.

1 A török időkben több helyen is volt a várban börtön, pár száz rabot nem lehetett egy helyen tartani. Már Dobó István kapitánysága alatt Tömlöcbástyának nevezték a gótikus püspöki palota nyugati oldalához kapcsolódó kőbástyát.

2 Az újabb ásatások még nem jutottak el a legasló szintig.

3 Az itteni börtönt hideg tömlöcnek nevezték.

4 Csiszár Demeter, a törökök rabja, a kúttömlöcből keltezte levelét.

5 Ez egy másik börtön lehetett, melyhez a pasa palotája előtti térről jutottak le. Evlija Cselebi, a híres török utazó is említi Eger leírásában: „E térnek közepén van két börtön, melyek mindegyikébe ötven lépcsőn kell lemenni, mintha csak a pokol mélységéhez hasonló börtönök volnának. Minden éjjel ötven őr vigyáz azokra. "

6 Egy múlt századi feljegyzés szerint : „A börtön négy szegletében egy-egy szegletkő, mely ülésre elég, de fekvésre nem. Az északkeleti szögletben e kő fölött a fal tövébe belekarcolva : Itt szenvedett Veres Estvány ártatlanul Buhu Máté helyett 1651-tül sokájig."

7 Nemcsak csatában elfogott katonák senyvedtek a tömlöcökben, hanem falusbírók valamelyik vétkes falubeli miatt, kezességet vállalt kereskedők adósuk helyett, lakóhelyükről elhurcolt jobbágyok és polgárok, még asszonyok, gyerekek is. A fogoly értéket jelentett, portyázó egri törökök messze becsaptak élő zsákmányért az északi és keleti, hódoltságon túli megyékbe. így nem csoda, ha a várbörtönök állandóan, még az úgynevezett béke idején is, tele voltak magyar rabokkal. 1687ben jelentették : „Háromszáz keresztény rabok sínlődünk itt, de sokkal nagyobb azoknak száma, kiket már a sanyarúság és éhség elvesztett. "

8 Korábban sem lehettek sokkal kevesebben. A „szegény megkeseredett" rabok könyörgő leveleikben, melyeket a magyar végvári kapitányokhoz és a városok bíráihoz írtak, nem csupán részvétkeltés céljából panaszolták „nagy sok nyomorúságinknak csaknem elszenvedhetetlen mivolta "-t,

9 „siralmas és kimondhatatlan nyomorúságos" rabságukat.

10 Az egri foglyok életét leghívebben egy korabeli kalandregényből ismerhetjük meg, az ún. „Magyar Simplicissimus "-ból. Szerzője az egri rabokról szóló részben realista leírást ad. „A kovácshoz vittek, aki egy pár súlyos vasat vert a lábamra, ... be kellett másznom a földalatti fogságba, ahol még vagy ötven keresztény ült. . . Nyolc nap múlva 159