Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása II.

ÉK-i sarkán. Sikerült megtalálni e helyen a hajó szögletének maradványát és a NY-felé induló É-i hajófal alapozását is ezen a szakaszon. A hajó és az É-i mellékszentély e szögletében kis bontást is végeztünk, hogy egy kis felületen megvizsgáljuk a szentély falának belső felületét. Bontás közben kisebb felületen és vakolattöredékeken rózsaszínű festésnyomokat figyeltünk meg, amelyet vékony fekete vonalak díszítettek. Az É-i mellékszentélynek nyílását elzáró, szépen megmunkált kváderkő falazat alján egy kissé előreugró, vékonyabb kősor helyezkedik el, amelyen égésnyomokat figyelhettünk meg. Ez a kősor túlnyúlik a szentély nyílásán, a hajó ÉK-i, illetve másik irányba, dél felé, a falpillér szögletéig ér. Feltehető, hogy ez volt az É-i mellékhajó és a szentély különböző szintű padlója közti lépcső.

3 J. 1 — 3 szelvény. A déli mellékszentély előtt folytattuk a J. 1. szelvény mélyítését, s közben az elmúlt évben ott előkerült falmaradványokat is felmértük. A főszentély és a D-i mellékszentély között lévő románkori falpillér vonalában felvett É — D-i irányú felmérés jól mutatja a későbbi hozzáépítéseknek az eredeti falakhoz való viszonyát, méreteit (5. kép). Az is leolvasható a felmérésről, hogy az „oltár" a hajó románkori falát burkoló rézsűs köpenyfalnál is később épült. Ezen a köpenyfalon és az oltár mögötti, a félköríves záródású mellékszentély nyilasát elzáró, nagy kváderkövekből épített hátfalon égés nyomai mutatkoznak. A románkori falak alapozása megközelítőleg kijelöli a mellékhajónak bolygatások és a két világháború közti ásatás idején elpusztított középkori járószintjét. A felmérés másik oldalán a mellékhajó és a főhajó közti, valamint a falpillér és a főszentély szögletében feltárt falmaradványok metszeteit, szintjeit tanulmányozhatjuk. E három szelvényben maradtak meg a románkori székesegyház legjelentősebb méretű, összefüggő maradványai. E helyen vizsgálható leginkább a tatárjárás után megmaradt és az azt követő helyreállítás során épített részek kapcsolata, s a két építkezés között kimutatható különbözőség (falvastagság, lábazat, támpillér, stb.). Ezek az építéstörténeti vizsgálat szempontjából fontos részletek és az e területen feltárt más maradványok az ásatás idején készített alaprajzról, valamint a homlokzati felmérésekről olvashatók le (6—7. kép), ismerhetők meg. A székesegyház D-i falának külső oldaláról készített felmérés világosan mutatja, hogy a románkori fal kisméretű, a tatárjárás után épített fal pedig nagyméretű kváderkövekből épült. A két különböző időben készült fal a támpillér keleti oldala mellett csatlakozik egymáshoz. A támpillér már a nagykváderekből épült falhoz tartozik. A régebbi, románkori templomnak nem voltak támpillérei. A felmérési rajz K-i végénél a lebontott románkori, félköríves déli mellékszentély csekély maradványa látható, valamint az alapozásnak szabálytalan formájú kövekből rakott részlete (6. kép).

4 A hajó D-i falának belső oldalán a fent említett jelenségek ugyancsak megfigyelhetők, csak nem annyira jól, mint a külső oldalon. Ennek a belső oldal nagyobb fokú rongáltsága az oka. Fontos részlet azonban a helyreállítás szempontjából a mellékszentély és a hajó belső, DK-i szöglete, ahol az alapozás feletti két kősor megmaradt és a románkori falpillér jelentős maradványa, amely a szerkezeti felépítéshez, rekonstrukcióhoz szolgáltat igen fontos adatot. Ez a falpillér tartotta a DK-i torony DNY-i sarkát. E toronyra csak egy XVI. századi okleve135