Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

használt emeletes írásnál előfordult, hogy némelyik rövid függőleges oszlopba nem került elég betű és így üres hely keletkezett. Az írás folyamatosságát megszakító ilyen üres foltok, a mondatok vagy szavak kezdetét elárulva, elősegíthették volna a tagolódás felismerését és az írás megfejtését. Ez ellen Gárdonyi úgy védekezett, hogy a keletkezett üres helyeket külön erre a célra szerkesztett helykitöltő (díszítő) elemekkel rajzolta tele. Ezek a változatos vonalegyüttcsek első látásra hasonlítanak az Írásjelekből álló ligaturákra, de rövid vizsgálat árán kitűnik eltérő jellegük, a megfejtés után pedig felesleges vonalhalmazként válnak külön és mint elolvashatatlan töltelék állnak a megfejtő előtt. A titkosírásos szöveg feldolgozásakor 142 ilyen díszes helykitöltő elemet találtunk. Közülük néhány érdekesebb rajzút bemutatunk: Gárdonyi írásában a gyors és biztos olvashatóság egyik alapja a pontosság, a betűjelek tiszta, következetesen azonos formájú rögzítése volt. Ezt Gárdonyi szép kézírása és rajztehetsége könnyen biztosította. Ugyancsak az olvashatóság fokozása érdekében gyakran változtatta az íróeszközöket (grafit-, tinta-, színesceruza, nádtoll, acéltollak, tuskihúzó, stb. fordulnak elő), és az alkalmazott színeket (piros, kék, zöld, lila, fekete, stb.) is. Aláhúzások, bekeretezések, a folytatást mutató nyilak és egyéb jelek szintén a folyamatos visszaolvasást segítették. A hagyatékból előkerült néhány rejtjeles táblázat amelyben az író szabályokat rögzített sajátmaga számára a legjobb, tehát a legpontosabb és legkényelmesebb írásmódról. Az egri múzeum gyűjteményéhez tartozó 70. 51.1. leltári számú táblázatban például harminchat előírás és példa olvasható. Van ezek között szabály a c, d, f, h, j, k, I, ó, ő, p, r, s, t, ü, v betűk Írására, a számok jelölésére, írásjelek kialakítására és használatára, stb. Ilyen szabályok például a következők: „А к az ó előtt mentül fekvőbb, antul könnyebben átvonható az ó-n." „A t-t hagyd ki, mikor írsz. Utólag írd, hogy átvonhasd a többin. H is éppígy, v is." „Rövidítésekkel is próbálj dolgozni. Például m.l. röviden (= minden lehet röviden)." „Gubancolásban két szó olyképp is írható egymásra, hogy az egyik vékonyvonalú... Először a vastagot írd. Náddal." Az idézetben szereplő „gubancolás" szó egy a Gárdonyi által szívesen használt átvitt értelmű kifejezések közül és a titkosírásos szöveg képének tudatos bonyolultabbá tételét jelenti. Gárdonyi képes kifejezéseinek természetét legkönnyebben néhány példán ismerhetjük meg. A nyelvtani fogalmak közé tartozók: az ige = „bíbor"; a főnév = „kő"; a jelző (Gárdonyi szavával: milyenző szó) — „bársony"; a határozószó = „fű". Az írói munkára vonatkozók: „fonás" = az írásmű fogalmazása, szerkesztése; „fonótábla" = a szerkesztés szabályairól készített táblázat; „mesterkönyv" = az írói munka alapszabályairól készített (titkosírásos) gyűjtemény; „csiszolás" = a gyorsan megfogalmazott mű szépítése, finomítása ; „öt ecset" = az öt érzékszerv; „pápaszem" = kinek kinek egyéni véleménye, látásmódja; „csepü" = a tervezett írásműhöz gyűjtött anyag, amiből az író „fon", azaz szövegez. 325