Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

Mesterfüzetek A három egyforma külsejű, hasonló szerkezetű és tartalmú füzet Gárdonyi titkosírásos hagyatékának egyik legjellegzetesebb része. A füzeteket a feldolgozás során 3., 4., és 5. számú mesterfüzeteknek neveztük el. A sorszám helyessége az 5. számúnál állapítható meg a leghatározottabban, mert annak gerincén titkosírással ez a szó áll: ötödik. A 4. számú füzetet a gerincén levő nagyméretű: n betű alapján (amely egyúttal a 4-es számjegy is) azonosítottuk. Az általunk 3. számúnak mondott füzet külsején nem találtunk az előbbiekhez hasonló eligazító jelzést, de a szövegében előforduló keltezések indokolják, hogy a másik kettő elé soroljuk. Ebből a számozásból az is kitűnik, hogy Gárdonyi a ránk maradt három mesterfüzeten kívül legalább még két továbbit is készített, de ezek eddig nemkerültek elő. A még lappangó vagy megsemmisült mesterfüzetek hiánya nem lényeges, mert a meglevő háromból megállapítható a feljegyzések jellege. Az elég gyakori szövegismétlés alapján azt is feltételezhetjük, hogy a hiányzó füzetek sokban hasonlók, sőt egyes részeket tekintve azonosak az ismertekkel. A füzeteket Gárdonyi maga készítette. A belső lapok vékony, a fedelek vastagabb, kartonszerü fehér rajzlapokból vannak. A cérnával ívenként varrott füzeteket viaszosvászon gerinc tartja össze. A lapok vonalazatlanok és a csak átvilágításkor látható párhuzamos vízszintes vonalakból álló vízjel sem tekinthető sorvezetőnek. A feljegyzések gondosan írottak, betűnagyság, a használt íróeszköz és íróanyag tekintetében igen változatosak. Tinta, tus, piros tinta, kék, piros, zöld színes írónak, grafit- és tintaceruza váltakoznak. Az írószer, a színek és a betűnagyság cserélgetésével Gárdonyi bizonyos körülményeket fejezett ki. így például a nagyobb jelek, a piros szín, a bekeretezés, az árnyalt háttér kiemelt fontosságot jelentenek. Kék színesceruzával rendszerint a feljegyzések további felhasználására vonatkozó szempontokat rögzítette az író. A mesterfüzetek egy-egy oldalának szerkezete a következő. Az oldal - gyakran a szétnyitott füzet két oldala közül csak a baloldali — bal felső sarkában áll aláhúzva, nagyobb jelekkel és árnyalva rajzoltán egy vagy néhány cím jellegű szó. Alatta jobbról balra haladó, bonyolult felépítésű jelcsoportokból álló sorokban a szöveg. Ez gyakran összefügg a szétnyitva szomszédos oldalakon, de nem terjed át a következő lapra. Egy jelcsoporton belül az olvasás alulról felfelé halad. A sorok és fejezetek összefüggését nyilak, utaló jelek, bekeretezések vagy titkosírással írott innen és ide szavak mutatják, megkönnyítva a folyamatos olvasást. A három mesterfüzet terjedelme csaknem azonos, de a hely kihasználása, a teleírottság tekintetében eltéréseket találunk. Ezeket a főbb adatokat és összefüggéseket mutatjuk be a következő táblázatban: Az adat megjelölése in. IV. v. Az adat megjelölése számú mesterfüzetben: Terjedelem (oldal) Üres oldal Oldal egy sor szöveggel 110 2 4 110 1 108 6 8 328 8 13 Az V. számú füzet volt a legújabb, abban maradt legtöbb üres hely, amit Gárdonyi bizonyára tele írt volna. 22* 339