Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

geztük az anyag rendezését, első értékelését, megkezdtük a jegyzetek fogalmazását, a végleges közlés előkészítését. 1971 végére ezt az átvizsgálást is befejeztük. A megfejtők között időközben felmerült és pereskedésre vezető nézeteltérés ezt a munkát nem zavarta. Az utóbbi években az olvasók és a kutatók egyformán figyelemmel fordultak Gárdonyi életműve felé. Változatlan az érdeklődés a titkosírásos feljegyzések iránt és 1970-ben két új mű is megjelent a sokat vitatott íróról.

10 Határozott szándékunk a titkosírásos feljegyzéseket könyvalakban kiadni, de a könyvkiadási tervek túlzsúfoltsága miatt nem remélhetjük, hogy a teljes szöveg egy két éven belül megjelenthet. Addig is a következőkben adunk részletes tájékoztatást a feljegyzések jellegéről, tartalmáról és jelentőségéről. Ismertetésünknek olyan rendszert kerestünk, amely elősegítheti az érdeklődők és kutatók eligazodását a több mint ezer gépelt oldal terjedelmű anyagban. AZ ÍRÁSMÓD FŐBB JELLEGZETESSÉGEI Gárdonyi Géza titkosírásában egy érdekes ember különleges szellemi alkotását ismerjük meg. Az írásmód kialakításának valószínű okait és a titkosírás jellegzetességeit keresve Gárdonyi néhány ritkábban emlegetett tulajdonságára is gondolnunk kell. Sajátmagáról írta, hogy „tréfacsináló természet". Tudjuk, hogy játékokat, szerszámokat, gépeket tervezett, öröknaptárt szerkesztett. Titkosírással írott úgynevezett mesterfüzeteiben többször olvashatjuk ezt a megállapítást: „Amiben nincs játék, nincs művészet!" Egész életét, a Füllentő című egri élclapnak írt diákkori tréfáktól a legbölcselkedőbb regényéig, áthatja valami egyéni humor. Ilyen tulajdonságokhoz csatlakozott Gárdonyiban a kíváncsi világ elől való visszahúzódás vágya, a misztikus, a jelképes és átvitt értelmű iránti vonzódás, az idegen írásmódokból sugárzó titokzatosság izgalma, a rendszerező munka különös szeretete, a nem mindennapi rajztehetség és a szép kézírás. Az írásmódot és a feljegyzések tartalmát ismerve azt mondhatjuk, hogy Gárdonyi titkosírása az elzárkózásnak egy különös tréfacsináló kedvvel kialakított formája. Az író arra törekedett, hogy a kizárólag maga használatára szerkesztett titkosírás gyorsan papírra vethető, könnyen és pontosan olvasható, tetszetős külsejű és a kívülállók számára minél bonyolultabb rajzú legyen. Az idővel és az erővel szigorúan gazdálkodó Gárdonyi szemében bizonyára a gyorsaság volt az egyik fő követelmény. Azonban nem elégedett meg az akkor már igen elterjedt gyorsírás használatával, vagy valamilyen egyéni gyorsírási rendszer kialakításával. Szerette, fiatal újságíró korában megtanulta, szívesen használta és nagyra értékelte a gyorsírást. Hagyatékából előkerült a Gabelsberger-Markovits féle gyorsírási tankönyv és a részben gyorsírással vezetett naplójának néhány oldala. A Szunyoghy miatyánkja című regényében olyan elismerően írt a ,,sztenoírás"-ról és olyan fontos szerepet juttatott neki a regény menetében, hogy 1916-ban az Országos Magyar Gyorsírási Egyesület elnöke, 1921-ben pedig egy fővárosi felsőkereskedelmi iskola gyorsíró köre küldött címére köszönő levelet.

11 Gárdonyi Géza egyéni írásmódja nem gyorsírás, hanem hiánytalan jelrendszerű betűírás. Betűrendje a következő 41 hangjegyét tartalmazza: a, á, b, c, cs, d, e, é,f, g,gy, h, i,j, к /, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ü, ü, v, z, zs, eh, q, sch, w, y. Ezek közül néhány (például a c, d, i, és k) jelölésére két-két jel szolgál, amelyeket Gárdonyi az író kéz kényelme érdekében alakított ki. Az m betű kifejezésére szerkesztett alul csúcsos ékalakú vonalpár is kétféleképpen kapcsolódhatott a szomszédos betűkhöz úgy, ahogyan az írás közben a kéznek jobban esett. Gárdonyi a betűket a legegyszerűbb geometriai jelekből, a pontból, az egyenesből, a kör részeiből igyekezett képezni. Ebben a tekintetben az úgynevezett geometriai rendszert követte. Feltehető, hogy a betűjelek formájának meghatározásakor tekintetbe vette a magyar nyelv betűelőfordulási statisztikáját. A legegyszerűbb egyenes vonalakkal, a ponttal és a körív részeivel fejezte ki a négy legsűrűbben előforduló magánhangzót és hat gyakori mással211 323