Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Schwalm Edit: Nagyböjti táplálkozás Észak-Heves megye palóc falvaiban

bászt és lisztet kaptak.

6 A lisztet eladták, árán bort vettek, a többi ennivalót pedig a kocsmában vagy egy háznál megsüttették és közösen elfogyasztották.

7 Általában jellemző farsangutójára a szinte mérték nélküli, disznóhúsból készített ételek (kocsonya, kolbász, szalonna, paprikás húsok), valamint a zsíros tészták (zsíros pogácsa, farsangi fánk, a pampucka) fogyasztása. Ezzel mintegy hosszú időre búcsút vesznek a húseledelektől, zsíros ételektől. A hamvazószerdán megkezdődött nagyböjtöt

8 a következő nap, csonka csütörtökön felfüggesztették, hogy minden farsangi maradékot elfogyaszthassanak. //. NAGYBÖJT A böjt és farsang párviadala, amelyből a böjt kerül ki győztesen, általánosan ismert gyűjtőterületemen. Megszemélyesítése is — Cibere-Konc — az ételek világából veszi allegorikus alakjait.

9 Hamvazószerdához kapcsolódik háborúskodásuk: „Konc vajda birkózota Cibere vajdával és Cibere lett az erősebb. De majd jön húsvétkor megint Konc vajda, akkor elűzi Ciberét!" (Bekölce). „Cibere vajda veszekszik a Konccal és össszetöri a zsíros fazekakat." (Bélapátfalva). „Konc vajda elcsatangolt hamvazószerdán, a hegyoldalban szaladozik, ezért cibere az ebéd" (Mikófalva).

10 „Ki sonka, be kiszi!" — mondják hamvazószerdán Mátraderecskén és Sírokban. Nagyböjt kezdete a Sonka, a Konc bukásának napja. Húshagyó kedden pállúgot, hamulúgot főztek, és kiforrázták vele azokat az edényeket, amiben egész éven át hús vagy zsíros étel főtt. Sok helyen, az év más napjain egyáltalán nem használt edényben, a böjti edényben főztek húsvétig. Ezeket az edényeket nagyböjtig a padláson tartották egy ládában. Olajjal, illetve módosabb helyen vajjal készítették az ételeket. Mindkettőt még farsangban előkészítették. A vajat kiolvasztották, kiforralták: egy lábasban föltették a tűzhelyre, kicsit megsózták és fölforralták. A tetejét egy cserépfazékba leöntötték, és abból vettek ki minden főzésnél. A sűrűjét, a valajját kifőzött gyúrt tésztára tették ízesítőnek.

11 1. Olajütés Olajat majdnem minden faluban ütöttek vagy sutultak. Ahol nem volt olajütő, onnan átjártak a szomszéd faluba, de néha még távolabbi településekre is elmentek a böjti olajat elkészíttetni. így néhány olajütő központ alakult ki. Bodonyban ütötték a parádiak és mátraballaiak olaját, de Mátrabalián is volt olajütő. Idejártak a szomszédos Nádújfaluból is.

12 Mátraderecske és Bükkszenterzsébet lakói falujukban készítettek olajat, a sirokiak Bükkszékre illetve Verpelétre mentek. Bekölcére jártak az egercsehiek, Mikófalvára pedig Bükkszentmárton, Balaton és Bélapátfalva lakói, s néha az egerbocsiak, bár Bocson szintén volt olajütő. Balatonból és Bélapátfalváról néha még Ózdra és Borsodnádasra is eljutottak (2. kép). Olajat leggyakrabban kendermagból, tökmagból, majd napraforgómagból ütöttek. Kenderföld minden falu határában volt. A magvas kendert augusztus utóján nyötték. Megszárították, majd kiverték a magját. Ezt a munkát a csűrben végezték. A csűr földjét alaposan felseperték, vagy egy vászon ruhát terítettek le. Két tőkére vagy bakra deszkát fektettek s a marokra fogott kender fejét hozzáverték. A földre hullott magvakat szórórostán tisztították vagy falapáttal a levegőbe szórták, hogy a szemét kihulljon belőle. „A kenderverést többen csinálták: összegyöttek a szomszédasszonyok, akié hamarább ki volt nyűve, azét vertük. Akinek csűri nem volt, megkérte a másikat, hogy vigye oda.(Mikófalva).

13 A kivert, megtisztított kendermagot zsákba rakták és feltették a padlásra. Tököt kukorica közé vetettek, az ugarba. Ősszel, kukoricatöréskor szedték fel. Mikor a jószágnak összevágták, magját kiszedték és az ól tetején megszárították. Ha a napon már eléggé megszáradt, szétteregették a padláson és ott volt üttetésig. Míg az ország déli, délkeleti területein már az I. világháborút megelőző időkben is termeltek napraforgót, olaját a böjti időszakban felhasználva,

14 addig Heves megye északi részén 306