Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

jedt azonban ki általában az épület egészére, csak annak egyes részeire, amint ezt a következőkben részletesebben fogjuk tárgyalni. A Heves megyei falusi nép építő gyakorlatában a tégla, történetileg nagyobb távlatban, nem játszott jelentős szerepet, amit elsősorban a hagyományra és az emberi emlékezetre támaszkodva mondhatunk el. Adatközlőink véleménye és tudása szerint a teljes téglafalú ház paraszti használatban csak a XX. század jelensége, s még inkább mondható, hogy falvaink többségében csak 1945 után terjedt el, de akkor sem általánosan, inkább csak a falvak vezető rétegénél. Azok a falvak, amelyekben téglagyár működött, mindenképpen vezetnek a tégla paraszti alkalmazásában, mert a gyár ugyan közvetlenül nem erre a célra termelt, de egyesek mégis könnyebben hozzájuthattak ehhez az anyaghoz. Ilyen falvak voltak Zagyvaszántó, Gyöngyöstarján, Kerecsend, Halmajugra, vagy Mátraderecske. A két világháború között pl. a mátraderecskei téglagyár bérlője Bell Miklós volt, akinek politikai ambíciói következtében a környéken többen korteskedtek a választások előtt és ennek fejében ajándék-téglát kaptak. A korszerű és költségesebb építőanyag terjedésének tehát ilyen csatornái is voltak. Nagyrédén 1954-ig szinte ismeretlen volt a téglából épített parasztház, de egy árvíz pusztítása után a károsultak téglában kapták az építési segélyt és így került ez az anyag népi használatba. A téglagyárak működése mellett nem lehet elhanyagolni a kisipari, szinte háziipari módszerekkel végzett égetést sem. Erre is vannak adataink, így Észak-Heves és Borsod megyében a balatoni és csernelyi cigányok, Kerecsenden pedig a téglagyár létesítése előtt ugyancsak cigányok állítottak elő téglát. A balatoniak 1960-ig dolgoztak, de Kerecsenden csak 1910-ig, amikor megalapították a téglagyárat. Az alföldi Tiszaigaron is működött már a múlt század dereka óta téglaégető, de századunk második negyedére az ilyen kiskemencék termelését a tiszafüredi és kunmadarasi gyárak feleslegessé tették.

135 A legújabb népszámlálási adatok szerint 1970-ben Heves megyében a tégla falazatú lakóépületek száma (a városokkal együtt) 15.040 volt, ami a teljes épületállomány 16%-a. A téglaépületek közül mindössze 105 épült 1849 előtt, 533 ház 1850 és 1899 között, 1.022 épület 1900 és 1919 között, 2.702 készült 1920 és 1944 között, 4.185 ház 1945 és 1959 között, s végül 6.493 téglaház épült 1960 és 1969 között. Az adatokból kitűnik, hogy a téglaépületek tekintélyes százaléka, (70%, 10.678), 1945 és 1969 között készült. Az egyes falvak lakóházait tekintve, általában jelentéktelen a téglaépületek száma, mindössze kilenc faluban éri el és haladja túl a 20%-ot: Szihalom 20%, Füzesabony 21%, Apc, Lőrinci, Verpelét 27-27%, Recsk 31%, Aldebrő 36%, Rózsaszentmárton 38% és Egercsehi 64%. Szembetűnő, hogy a téglaépítkezésben élen járó községek elsősorban a bánya és ipari központokból, másodsorban az urbanizálódó településekből kerülnek ki.

13G A téglának, mint építőanyagnak mellékes szerepét az a tény fejezi ki a legjobban, hogy terepbejárásaink során egyetlen, teljesen téglából épült paraszti lakóházat sem találtunk, amit kora vagy formája érdemessé tett volna arra, hogy leírjuk. A legrégebbi házakban a szabadkéményt építették téglából — bár ez sem gyakori —, majd a toldott tornác homlokzatot, a tornácoszlopokat és 1920 után a fundamentumot. 1945 után a kevés teljesen tégla falazat mellett elterjedt a vályoggal vegyes fal, amelyben a két anyag soronként váltakozott. Megyénk területén a XX. században a jelentősebb téglagyárak Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Nagyrédén, Tiszafüreden, Kerecsenden és Mátraderecskén működtek.

137 A gyárak alapítási idejét nem tudjuk meghatározni, de ez nagyobbrészt csak a múlt század vége lehetett, kivéve az egrit, amelynek előzménye még a XVIII. századba nyúlik vissza. Az 1799-ben felvett leltár Egerben két téglaégető szerszámait sorolja fel. Az egyik a Makiári hóstyán volt, s kis szerszámkészlete arra vall, hogy kevésbé volt jelentős. A másik viszont, a Czegléd határrészen fekvő, már 50.000 tégla kapacitású és a benne talált eszközök, szerszámok is számosak. Többek között szerepel a leltárban 45 „tégla vető kapa", 8 „tégla 268