Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
ásott, vagy földház volt a domináns, amit — feltételezése szerint — csak később, a XIII. századtól kezdődően váltott fel a faház. Ez a koraközépkori földház azonban „népi hagyatékként" még évszázadokon át megmaradt és a háborús, vagy természeti csapások előidézte válságok, visszaesések korszakában megerősödött szerepkörrel újra és újra előtérbe került. 8 Még tovább haladva a magyarság és az emberiség történetében, Bátky Zs. hipotézisére kell hivatkoznunk, aki Sirelius nyomán állítja, hogy a földépítkezést a magyarság már a honfoglaláskor hozta magával, minthogy mindenki nem volt közöttük már akkor sem sátorlakó. 9 A magyarság mai lakóhelyéhez kötődik ugyan, de a nagy időbeli távolság miatt a magyar építő hagyományokra alig lehetett hatással az Alföldön az őskori földvárak, sáncok vagy árkok készítési technikája, hacsak maguk a korunkig megmaradt építmények nem szolgáltattak másolható, utánozható műszaki példaképeket. 10 Távolabbra tekintve: az építészettörténet igen korai, nagy alkotásai is arról tanúskodnak, hogy egyes tájakon a föld-építkezés, vagyis a helyszínen nyert föld építőanyagként alkalmazása magas színvonalat ért el. Mezopotámiában nemcsak paraszti kunyhókat építettek földből, hanem királyi palotákat és templomokat is. 11 A földépítkezés gyakorlatának széleskörű elterjedettsége és jogosultsága nemcsak történelmi és néprajzi példákkal igazolható. A modern falusi építészet úttörői egy időben — a legújabb építőanyagok kialakítása és elterjedése előtt — a földépítkezés jövőjében bízva, azt propagálták, állítva, hogy a villannyal, vízvezetékkel stb. korszerűen felszerelt földház épp olyan száraz, levegős, világos, egészséges lehet, mint az egyéb anyagokból épített ház, csak a hagyományos építőgyakorlatot a műszaki fejlődés új eljárásaival, anyagaival kell kiegészíteni. 12 A földrajzi elterjedésében és történeti szerepében ilyen jelentős építőanyag alkalmazását kívánja jelen dolgozatunk a Heves megyét jelentő szűkebb területen vizsgálni a népi építkezésben, elsősorban a lakóház vonatkozásában. A recens, megfigyelhető objektumokat alapul véve és kiegészítve ezeket a megfigyeléseket a hagyomány, a kéziratos levéltári források és az irodalom adataival fel kívánjuk vázolni a föld, mint építőanyag feldolgozásának műszaki fejlődését. A technológia változása, alakulása párhuzamosan halad, ill. összefüggésben van az egyes eljárásokkal készített épületekkel, azok egészének és részleteinek kialakításával. Vizsgálni kívánjuk ezért a különböző falépítő technikák útján készített építményeket, amennyire lehet, történeti fejlődésükben, és annak ismeretében, hogy egyes technikák ma már nem emberi lakások építését szolgálják. Érinteni fogjuk a föld kiégetése révén nyert mesterséges anyag, a tégla szerepét és időbeli elterjedését az adott földrajzi határokon belül azért is, mert az anyagok fejlődési sorozatában a földet és a sarat — egyes területeken — a tégla váltotta fel. A földépítkezés arányairól, elterjedésének mértékéről a Magyar Statisztikai Hivatal népszámlálási adataiból konkrét ismereteink vannak. Dolgozatunk tárgyának általános ismertetéséhez két időmetszet adatait dolgozzuk fel az alábbiakban, az 1910. és az 1970. évi népszámlálások nyomtatásban is megjelent eredményeit. 13 A két felmérés összevetése rendkívül tanulságos annak ellenére, hogy a kereteket formáló közigazgatási egységek — a járások, vagy maga a megye — földrajzilag már nem fedik egymást, főleg ami a járásokat illeti. Az egyes községek adatai azonban reális összehasonlítási alapként kezelhetők. Meg kell végül jegyeznünk, hogy az államhatárok is lényegesen megváltoztak, de országos adatok csak 1910-ből állnak rendelkezésünké, az 1970. évi összesítések még nem kerültek nyilvánosságra. A népszámlálás adatai szerint 1910-ben a Kárpát-medence — az akkori Magyarország — lakóházainak 50,5 százaléka készült föld falazattal, ezen belül pedig 32,6 teljesen vályogból, vagy sárból, 17,9 százalék pedig már kő- vagy tégla alappal. Az országos képhez viszonyítva más arányok rajzolódnak ki, ha egy-egy kisebb tájat, megyét emelünk ki. A teljesen alföldi jellegű Szolnok megyében pl. a földfalú házak 97%-ot, a teljesen hegyvidéki arculatú Nógrád megyében 65%-ot és a mindkét tájtípust egyesítő Heves megyében 76%-ot tettek ki. 248
