Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Sugár István: Dobó István sírja és síremlékének története

Dobó orra, a fejtető, a homlok s a homlokba fésült haj. Hiányzik a szablya alsó vége, mindkét teljes lábfej, s a zászlónyelet fogó bal kézfej három ujja, a zászlórúd egy alsó, középső és felső részlete, nem különben a fejpárna bal felső teljes szöglete, a ráborult szomszédos zászlódrapériával egyetemben. — A tumba fedőlapjának szélei egyetlen ponton sem érik el eredeti terjedelmüket, és a test egész jobb oldalán, a lábak végénél s a jobb alsó szögletben bizony egészen a fekvő test közvetlen közelében húzódnak az eredeti márványtömb határai. Ezek a súlyos hiányok részben a majd alább ismertetendő, többszörös ruszkai, indokolatlan helyváltoztatással függenek össze, de — sajnos — a század elejének s az 1920-as évek gondozatlansága is keményen megbosszulta magát. A SÍREMLÉK SZÉTBONTÁSA ÉS ALKOTÓRÉSZEINEK KÉSŐBBI SORSA Igen lényeges kérdés, hogy mikor bontották szét Dobó István síremlékét. Ugyan konkrét levéltári adat nem maradt, de kétségtelenül, erre kizárólag aXVII. század során kerülhetett sor, annak kapcsán, hogy a ruszkai templomot a protestánsok elfoglalták, akik a korszak vallási fanatikus gyűlölködésében, a templomban, annak katolikus jellegétől való megfosztása kapcsán, szétbontották a templom hajdani katolikus nagyurának díszes síremlékét is. A ruszkai katolikus templom egyébként még /706 táján is a protestánsok kezében volt, mert abban az időben itt tartották egyházi közgyűlésüket — tehát a környék protestantizmusának egyik központja lehetett. Valószínű, hogy az Ungváron, 1712-ben megjelent jezsuiták fellépése nyomán tért a kis falu lakossága vissza a katolikus vallásra, annak kapcsán, hogy földesuruk, a gróf Berényi-familia is katolizált. Az bizonyos, hogy 1718-ban már katolikus plébánosa volt a ruszkai templomnak.*

10 A szarkofág szétbontott részeinek a sorsáról csak a XVIII. század utoljáról maradt fenn egy sor levéltári adat. A tumba fedőlapjának, a „Dobó szobor"-nak kalandos sorsáról a levéltári források eléggé gazdagon szólnak. — 1791-ben a Prothocollum Parochiale szerint, ekkor az, a templom hajójában, a földön feküdt, a kripta lejárata felett, mint annak ajtaja: „Ecclesia haec habet latus unum in corpore foras protensum, ubi adest cripta, quam jacet in terra pro porta effigies marmorea Stephani Dobó de Ruszka." 1793-ban még ugyanitt írták le, imígyen: „Criptaeporta a for is facta statua Stephani Dobó ad latus Ecclesiae a for is ad portám praeclusam aplicita.

,,{i2 1832-ben, a felvett Canonica Visitatio már új helyen ad róla számot: ,,.. .cujus statua inarmori incisa quondam in ipsa Ecclesia terrae imposita, sed successive exinde excepta, nunc in latere Ecclesiae meridiem respicintem, visitur.

,,r

'

3 Ez a hely a templom befalazott déli, külső ajtónyílása volt, két külső támpillér között. Pásztor plébános 1922-ben ezt a helyet, mint ,,a templom külső oldalán egy fülke''''-t említi.

04 Innen került azután a sok vihart átélt síremlék néhány év múltán Egerbe. A síremlék négy oldallapjából pedig aXVlll. század során, a templom hajójában, a diadalív előtt, jobbról és balról, a katolikusok egy-egy mellékoltár mensáját alakították ki, — egy-egy oltárasztalhoz egy hosszabb és egy rövidebb szarkofág oldallapot használván fel. Ilyen helyzetben maradtak is meg egészen napjainkig. A jobb (szentlecke) oldali oltárhoz, melyet Szent Annának szenteltek, a ,,Hoc tumulo.." feliratos hosszú és a síremléket állító Dobó Ferenc nevét megörökítő keskenyebb oldalt vették igénybe. A bal (evangélium) oldali mellékoltárhoz pedig, melyet egyébként a Szent Szűz tiszteletére szenteltek,a Dobó-címert ábrázoló rövidebb és a „Dacia nunc..." feliratú hosszú oldalt állították fel.

63 Említésre méltó, hogy Ruská lakosai ma is különös nagy becsben tartják Dobó István síremlékének falujukban maradt, és ott másodlagos felhasználásban megőrzött maradványait. 234