Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Sugár István: Dobó István sírja és síremlékének története
lehetőségeire is, némi fényt vet, a már említett 1601-béli testamentuma, melyben saját és felesége sírkövének készítőjéről így rendelkezett: „.. .kinek csinálására, ha Magyarországon mestere találkozik, jó, ahol penig nem találtatnék, Bécsből, az vagy Lengyelországból hozasson mesterf a végrendelete végrehajtója. 41 A síremlék készítése kapcsán szükségesnek látszik megemlítenem, hogy Dobó István unokatestvérének, Zeleméry Lászlónak, az egri vár volt provisorának 41 , a mai Csehszlovákia területén fekvő nyitrasárfői plébániatemplomban álló vörösmárvány sírköve, annak felirata szerint 1570-ben készült, s az ábrázolásmód különlegesen szembeszökő hasonlatosságot mutat a Dobó-szarkofág fedőlapjával? 1 A SÍREMLÉKEK LEÍRÁSA A szarkofág vörösmárvány anyaga változó mértékű és kiterjedésű, de általában erős, kifejezett erezettséget, egyes helyeken pedig foltozottságot mutat. — Az alábbiakban részletesen ismertetjük a szarkofág fedő- és oldallapjait. A síremlék legjelentékenyebb része: a fedőlap, mely a hátán nyugvó Dobót ábrázolja magas domborművű kivitelben. Csorna megjegyzése szerint Dobó „mintegy ravatalon fekszik." 43 Mellét, nyakát, két vállát és felső combjait lemezes páncél borítja, melyen nagy élethűséggel még a felcsatoló szíjak és csatok is ábrázolva vannak. Felső testén sodronyinget visel, mely karján és a combvért közében látható. Lábán nem csizma, hanem magas szárú, puha bőrből készült cipő van. Jellemző a nyitott szemű arc ábrázolása. A haj elől, a homlok közepéig ér s itt egyenes vonalban végződik, két oldalt pedig a füleket takarva, enyhén szétterül. Szakálla hosszú, a hónaljmagasságig ér. Bajsza is hosszú s lelógva, egybefolyik a szakállal. A szakáll egyébként majdnem csúcsban végződik. A fej, négyszögletes, sima, ránctalan párnán nyugszik, melynek sarkai bojttal díszítettek. Bal combja és lábszára mellett, hüvelyébe dugott szablya hever, köréje csavart felcsatoló szíjazattál. Oldala mellett, jobb kezével fogván, testmagasságánál hosszabb, felfelé el keskenyedő zászlórudat tart. A lobogó redőzött kelméje pedig a fej alatti párnán terül szét, és szabad végén két csúcsban végződik, egy-egy bojttal ékesítve. A bal kar majdnem derékszögben behajlítva a csípőn nyugszik, — kezében egy, mindkét végén betekeredő, téglalap alakú pergamentlapot tart, melyen az ó-szövetségi Jób könyvéből vett, bevésett szöveg olvasható: „SCIO QVOD REDEMPTOR MEVS VI VIT ET IN NO VIS SI О = NO VISSl M О DIE DE TERRA S VRREVTVR: = SVRRECTURUS SVETRVRSV CIRCVDABOR PEL = SVM - RVRSVM - CIRCVMDABOR LE ME A ET INCARNE ME A VIDE ВО MEVMSALVATORËMEVM ,,iza - SALVATOREM A síremlékhez tartozik még egy vörös márványból faragott, letörött, különálló és csonkult díszes sisak, melynek ma már nem állapítható meg teljes határozottsággal a szarkofágon volt eredeti helye. Mint feltevést említem csupán meg, hogy a már szóba hozott és a Dobó-féle síremlék fedőlapjához rendkívüli hasonlatosságot mutató Zeleméry László-féle sírkővel összevetve, esetleges helye talán a fedőlap elölről nézett jobb alsó szögletében lehetett, ahol a másik síremléken a Zeleméry-familia címere kapott helyet. Az arc ábrázolásával kapcsolatban joggal felmerül, hogy az mennyiben lehet azonos Dobó István arcmásával. A síremlékkészíttető Dobó Ferenc kétségtelenül hajlott arra a gondolatra, hogy családja sírkövein az elhunytak arcmása szerepeljen. Ismeretes, hogy 1594. december 24-én Kassa város elöljáróságához fordult, hogy küldjenek hozzá Sárospatakra egy „képíró"-t, mivel „szegény Istenben elnyugodott atyámfiának, feleségemnek akarnám leíratni az képét abban az állapotban, az mint vagyon, a végre, hogy jövendőben arról kopor231
