Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása 1.

beboltozták. Helye és mérete arra mutat, hogy a XIII. század második felében plébániatemplomoknál is mind gyakrabban megjelenő kápolna-sekrestye épült Egerben is a székesegyház ÉK-i sarka mellé.

15 A későgótikus bővítmény A K. 1—2. szelvényekkel együtt tártuk fel a két világháború során egyszer már megtalált későgótikus kápolnamaradványokat. Az elmúlt évtizedek alatt a fal maradványok a visszatemetés ellenére is jelentős károkat szenvedtek (20—21. kép). Az ÉNY-i kápolnának D-i bejárata és az attól NY-ra újra feltárt kétkarú csigalépcső különösen nagy értéket képvisel. Előbbi a székesegyház e részének művészi részletmegoldását, az utóbbi pedig az itt alkalmazott, hazánkban egyedülállónak tekinthető elmés szerkezeti megoldását bizonyítja (22—23. kép). Mindkettő pedig együtt — a maradványok hatalmas méretekre való utalásával együtt — egy jól szervezett, kitűnő képzettségű építőműhely jelentős munkájára enged következtetni. Az ÉNY-i kápolna É-i falában három ülőfülke és mellettük egy kézmosómedence maradványa került ismét elő. A kézmosómedencének lefolyója kívülről egy kisméretű, a kváderkővel együtt kifaragott vízköpőhöz csatlakozik. A kápolna K-i falában egy ajtónyílás helyezkedik el, amely az ÉK-i kápolnába nyílik. Mellette É-felé egy falmaradvány — feltehetően oltár alapozása — került elő. Az ÉK-i későgótikus kápolnában ugyancsak ismét előkerült a déli bejárat. É-i falában ülőfülkék maradványai, mellette pedig feltehetően egy kézmosómedence helyének fészke mutatkozott.

16 A későgótikus bővítmény D-i kápolnasora a XVI. századi építkezések idején csaknem teljesen elpusztult. Ehhez az oldalhoz csatlakoztatta Varkoch Tamás várkapitány 1542-ben azt a várfalat, amellyel a belső és külső várat két részre osztotta. E fal maradványait a Setétkapu feletti területen ez évben meg is találtuk (24. kép). A K. 1 — 2. szelvények K-i határán több rétegben sírok mutatkoztak. A D-i mellékszentélyhez csatlakozó, későbbi falmaradvány és a főszentély által bezárt területen egy másodlagosan felhasznált kváderkövekből rakott, kőlapokkal lezárt sírt találtunk (25. kép). A sírban bolygatlan helyzetű, NY—K-i tájolású váz feküdt. A sírban melléklet nem volt. Feltehetően papi személy sírja került elő a későgótikus székesegyház területén. A sír helyzetét, s a felette elhelyezkedő rétegeket metszetrajzon (D-D metszet) rögzítettük (26. kép). E rajzon találjuk a főszentélyhez tartozó rétegeket, s a székesegyház e részén talált falmaradványokat is. A főszentély, a D-i mellékszentély és a mellette feltárt „ossarium" is ezen a rajzon lett rögzítve (G-G metszet).

17 Perényi fal bontása Perényi várkapitánya, Varkoch Tamás 1542-ben az egri vár megerősítése érdekében jelentős méretű építkezéseket végeztetett. Ekkor épült a belső és külső várat elválasztó várfal mögötti töltés is. A töltéshez a belső vár felől egy helyenként 4 méter vastagságot is elérő fal épült, az úgynevezett Perényi-fal. A megközelítőleg É— D-i irányú fal a románkori székesegyházhoz csatlakozott, s a hajótól leválasztotta a szentélyeket. A székesegyház helyreállításakor az egyik legfontosabb elvi kérdésnek a D-i mellékszentélynél és a főszentély D-i részénél már megbontott Perényi-fal kibontását tartottuk, így reméltük a nagymértékben elpusztult székesegyház aránylag csekély maradványait a nagyszámú látogató számára érthetővé tenni. E munkával egyben a későgótikus székesegyházbővítmény másodlagosan beépített faragott kőanyaga is hozzáférhetővé vált (27 — 28. kép). A Perényi-fal bontása jelentős értékű kőanyaghoz juttatott bennünket. Több darab nagymértékben hozzájárult a székesegyház későgótikus bővítményének jelenlegi mérvű helyreállításához, részletes rekonstrukciójához (29. kép).

18 11 Az Egri Múzeum Évkönyve 161