Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása
tották, de DK-i részének alapfalai, ÉK-i oldalának törmelékkel visszatöltött alapárka a formáját kirajzolta: a nyolcszög három oldalával zárult,négy külső támpillérrel. A templomtér teljes belső hossza 39 m 70 cm volt. Az alapfalak átlagos vastagsága 170 cm, a felmenő falcsonkoké kb. 130 cm. Ebben a periódusban épült az É-i oldalon a nagyméretű, mintegy 8 x 8 m méretű, átlag 2,30 m falvastagságú torony. A következő periódusban a D-i oldalon 5,2 x 7,5 m külső méretű előcsarnokot emeltek, 1 m-es falvastagsággal. Már az első periódusban épült templomot fal övezte; maradványait a feltárt szentély belsejében, illetve annak D-i és É-i oldalán is megfigyeltük. A maradványok térbeli elhelyezkedése bizonyítja, hogy a legkorábbi templomot fogta körül. Ehhez a falhoz csatlakozott az É-i oldalon az a védőtorony, amelynek teljes alaprajzi tisztázását igen töredékes állapota miatt csak részben tudtuk elvégezni. A templom hajójának K-i végén, középen, közvetlenül a bolygatatlan altalajon sárba rakott, igen rossz alapfalat találtunk, amely 1,8x2,0 m-es téglalap alakú teret zárt be. D-i oldalán kivállasodott és itt mintegy 3 m hosszú, Ny felé futó falban folytatódott. Méretei nem engedik meg azt a feltevést, hogy egy igen kisméretű kápolna szentélye és D-i hajófala került elő; rendeltetését magyarázni nem tudjuk. A különböző építészeti korok abszolút kronológiáját megállapítani pontosan nem lehetett. A sírok feltárása során és a szórványként előkerült leletanyag, a freskótöredékek és a faragott kőanyag stíluskritikai vizsgálata alapján azonban az egyes építkezések korát hozzávetőlegesen rögzíthetjük. Az ásatás során előkerült pénzek közül a legkorábbi III. Béla dénárja (1172—1196.) Ez bár szórványként került elő, feltételezhetjük, hogy valaha sírmelléklet volt. 29 Ezek szerint az első templom a XII. század harmadik harmadában már állt; nem képzelhető el ugyanis, hogy egy már meglevő temető sírjai közé építették a templomot, hanem a templom körül kezdődött meg a temetkezés. A XII. századi templomot fal övezte. Ennek építési idejét meghatározni nem tudjuk de a középkori építési gyakorlatot figyelembe véve közel egykorú lehet a templommal. (Csak feltételezve említjük meg, hogy a falhoz épített torony — amelynek szép példáit az Erdélyben levő erődtemplomoknál figyelhetjük meg 30 — esetleg a tatárjárás után védelmi célból épülhetett.) A második nagy építési periódus ideje a XIV. század első fele lehetett. A 3 pénzzel datál sír mindegyikében Zsigmond pénzeit találtuk. A harmadik építési periódusban épült Étorony fala is olyan sírt vágott át, amelynek melléklete a XIV. századra bizonyít. A harmadik, legnagyobb átépítést a XV. század első felére tesszük. Erre elsődleges bizonyíték az előkerült néhány freskótöredék, melyek eredeti helye feltehetően a diadalív lehetett; a kotrógép ezen a helyen emelte ki a földből. A freskók figurális ábrázolásának stílusa alapján joggal következtethetünk a fenti időpontra. A faragott kőanyag értékelhető bordatöredékei, nyíláskeretének maradványai, ablakosztói is erre a korra bizonyítanak. A XV-XVI. század fordulóján, vagy kissé később épülhetett a D-i előcsarnok. Ennek alapozásmélysége és falazásának módja más volt, mint a XV. századi D-i hajófal. A templom teljes pusztulását nemcsak a történeti adatok alapján tesszük a XVI. század harmadik harmadára, de a szórványként előkerült XVI. századi pénzek is ezt bizonyítják; a legkésőbbi ezek között I. Ferdinánd 1526—1564 között vert dénárja. Bár a feltárás különös eredményeket nem adott, az Egri Völgy középkori településtörténetéhez új, eddig ismeretlen adatokat szolgáltatott. 140
