Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Hellerbandt Magdolna: A halmajugrai kelta lelet
Hellebrandt Magdolna A HALMAJUGRAI KELTA LELET Heves megye területéről a régibb és az újabb irodalom is kevés kelta leletről tudósít. 1 Ezért különösen fontos az a szép leletegyüttes, amelyet Halmajugrán, Pituh Béla iskolaigazgatónál talált Horváth Jolán, régész egyetemi hallgató, 1968 őszén, terepjárás közben. Bejelentése nyomán az egri múzeumból Nagy Árpád 2 ment ki a helyszínre, ahol megtudta, hogy 1966-ban bukkantak a tárgyakra. A két fibulát a katholikus templomnál, a templom kerítésének alapozásakor találták. Az elbeszélések szerint csontvázas sírban. Ettől a helytől körülbelül hatszáz méterre, az Április 4-e utcában került elő a többi sírlelet, pajzsfogó, vaskés, kétfajta kardkötőlánc, lándzsahegyek, két kard, két kardhüvely és edénytöredékek. Sajnos, nem sikerült tisztázni, hogy hány sírból származnak, s milyen volt a síron belül egymáshoz való viszonyuk. Afibulák anyaga vas. Az egyik vékonyabb (1. kép 3. 5 képi.), tűje hiányzik. Lába visszahajló, s átfogja a fibula hátát. A visszahajló lábon egy gomb van, s ennek két oldalán két kisebb. Tütartóján vonalkázást figyelhetünk meg. H : 14,4 cm. A másik fibula (1. kép 5. 5. kép 2.) erősebb, vaskosabb. Szerkezete alulhúros, egyébként megegyezik az előzőével. Visszahajló lábán szintén egy gomb látható, tütartóján egy bekarcolt vonal. H: 14,6 cm. Mindkét fibula hosszútestű. 3 Hasonlókat közöl K. Végh Katalin a miskolci múzeum anyagából. 4 Az Április 4-e utcában talált leletek a következők: Pajzsfogó (6. kép 1—2.). Domború hátán nyolc cm hosszan él húzódik. A pajzsfogó szalag alakú, szárnyai cakkozottak s áttörtek. A cakk kiugró része csepp alakú mintát képez, mely alatt egy kis kör, ennek jobb és bal oldalán egy-egy nagyobb kör alakú áttörés látható Leginkább a szobi 5 és a bodroghalmi 6 pajzsfogó hasonlít a halmajugraihoz. H: 17,3 cm, Sz: 5,4 cm, M: 5,2 cm. Szárnyhossz: 3,2 cm, legn. sz: 4,5 cm. Pulszky által közölt pajzsdudor szintén emlékeztet a halmajugraira, sőt, itt a kisebbik lyukban még a szegecs is megvan. (Pulszky Ferenc: Magyarország Archaeológiája I. köt. 222. oldal 74. Budapest, 1897.) Vas kés (1. kép 4. 5. kép 3). Kétélű, nyele téglalap átmetszetű, vége karikába hajlik vissza. H: 18,2 cm, nyél: H: 6,5 cm. Hasonló nyelű kést Darnay közölt Kőszegről 7 és Somlyóról 8 , de azok egyélűek. Kardláncok (8. kép 3/a—b., 4/a—b.), illetve kard kötőláncok 9 két-két tagja található a leletben. Az egyik csavart nyolcas formájú tagokból áll. Két töredékben van meg a hosszú, egyik végén karikában, a másikon gombban végződő tag. Karikája díszített. Jobbról és balról három-három mélyedés látszik. A legelső csavaráson pedig függőlegesen rovátkolt csík fut át. Hossza 50,2 cm (8. kép 3/a — b). Mindkét végén karikában végződő kis tag 3/b nagyobbik karikáján ugyanolyan a díszítés, mint az előzőén, de a középső mélyedés sekély, s benyomott pontdíszes. Fonata élezett, vagyis a huzal átmetszete háromszög alakú. 10 107
