Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Kovács Béla: Kortársi feljegyzések az 1831. évi Heves megyei kolerajárványról

Végső tudósitás a Choleráról. Szánt-szándékkal halasztottam mind e mai napig irományom folytatását, hogy mindenek világosságra jővén magam is mind világosabbat, mind biztosabbat jegyezhessek ezen Tárgyban, fő képen Patára nézve. - Áldasson tehát örökké az Imádandó Isteni Gondviselés ! Már szabadabban lehetünk, tul lévén a veszedelmen, azon veszedelmen, mely noha nem megvetendő vala, még-is szerfelett ijesztett bennünket. - Hogy biztosabb legyek jedzéseimbe s tiszta valóságban adjam elől a dolgot, szükség még némellyekrül emlékeznem, tsak azért is, hogy ha még valaha az Isteni végzések ily tsapást eresztenének az emberiségre, ne tévelyegjen az akkor ugy, mint mi most tévelyegtünk, s annyi haszontalanokat, sőt szenvedéseket ne tegyenek, mint mi tettünk e le folyt szerentsétlen 1831-dik esztendőben. E végettHogy már előre bocsájtott, s e folyó esztendő Julius 15-dikén, Julius 26-dikán, Augusztus 22-dikén tett irományaimra vissza emlékezzek, azokrul azt jedzem meg, hogy ámbár mind valóságos igazak legyenek, de minthogy azok akkor Írattak, a midőn Patán ugy el voltunk zárva, hogy tsak nagy nehezen fértünk a hivatalos Tudósitásokhoz is, e szerént a dolog valóságát ki meriteni nem lehetett, annyival is inkább, hogy abban az üdőben okosak nem lehettünk sem a szó után, sem a tapasztalás után. Most már keresztül esvén a szerentsétlenségen, mindenekbe nagyobb világosságba vagyunk, a melynek következésébe ezeket jegyezhetem meg, mellyeknek is némely része figyelmet érdemel. Most már mi a Cholerárul tsak meg-vetőleg s ugy szólván nevetségesen beszélünk, s azok, a kik leg gyávábbak voltak a szerentsétlenség folyamattya alatt, s a kiknek tsak a cholera szó említésére is ugy vert a szivek, mint a sebes pitle (malomszita К. В.), azok most a leg vitézebbek, s mint a rossz katona, a ki ellenséget sem látott, mégis ezer háborúról ditsekszik, ugy ezek is tsak gúnyolódnak az emberek tettei eránt. A Cholera üdéjében most már minden ember okos, most már senki sem fél tőle - pedig hasztalan,- azt merem mondani, hogy a leg főbb fejedelmi személytől fogva az utolsó koldusig minden ember tett ezen üdő szakaszban valami bolondot vagy egybe vagy másba. Ide értem átallyán véve a Dicasteriumokat (kormányszékeket К. В.), a Vármegyéket. - A felsőbb rendelések egy mást érték, de a mellyekből senki okos nem lehetett. Most minden várasok és faluk el zárattatni parantsoltattak, a nélkül, hogy élelmekrül a lakosoknak gond lett volna, már ismét Contumaciális Házakat rendeltek, a hol vesztegelni kellett 10-15 s több napokig is a nélkül, hogy az illyeneknek tsak egy falat kenyeréről is rendelés lett volna.

19 Az orvoslás módja minden felől egy mást érte nyomtatványokba, s egyik sem volt bizonyos és tzél-erányos, a mi is az orvosi karnak századokig tartó gyalázattyára válik hogy a cholerát sem gátolni, sem bizonyosan orvosolni nem tsak nem tudták a Doktorok, de mind ekkoráig még azt sem birták el határozni, ha ragadós e, nem e ezen nyavalya, vagy mi által terjed, hogy lehet tőle menekedni s.a.t. 20 Innen volt, hogy minden faluk végén a fegyveres strázsák, a vas-villások tátották dologtalanul a száj okát, őrzötték a Helységet, belől pedig a faluba már szólt a Haldoklók lelkéért a szomorú harang szó. - Voltak ugyan praeservantiáink annyi, hogy allig birjuk az Apothecába ki fizetni, de mind sikertelen.

21 Némely ember hat félét is hordott magával, ugy mint chlor-meszet, kámfort, fenyü magot, foghagymát, meg tudja Isten mi féléket. 22 Egy orosz Doktor Leónak egy levelére bizonyosnak hitte a világ, hogy a Bizmuth leg bizonyosabb orvoslása a nyavalyának.

23 Öszve szedtük mindjárt a Bizmutot, száz meg száz portiokra, hogy másoknak is szolgálhassunk véle, e mellé minden féle pilulákat, kenőtsöket, tseppeket, s mit használtak - semmit! Egyszer tsak az jön ki, hogy a ki a Bizmutot be vette, mind meg halt, s parantsolat is jött, hogy azt mind el kell vetni, el is vetettük, a hogy vettük. S éppen ezen orvosi bizalmatlanság volt a fő oka a rémületnek, hogy nem volt biztos segedelem, melyhez bizodalommal nyúltunk volna. De későbben észre vévén, hogy a strázsáltatások haszontalanok, minden vigyázatok ellenére is be üt a nyavalya,

24 akkor azt kezdettük hinni, hogy a levegő által terjed, s valahára nagy sokára reá mentünk, hogy fel szabaditassuk határainkat a szabad ki és bemenetelekre, s lassan lassan, ámbár több szomorú példák voltak minden felől, de még is kezdettünk hozzá törődni a szerentsétlenséghez s nem ült mindég a képünkön a halál-félelme sárgája s azt kezdettük el hinni, hogy ezen nyavalya nem ragadós, egy helyen nem soká mulat és hogy a Halál benne nem bizonyos, azért már szabadabban jártunk keltünk olyan helyeken is, a hol a cholera uralkodott. 96