Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Kovács Béla: Kortársi feljegyzések az 1831. évi Heves megyei kolerajárványról

KORTÁRSI FELJEGYZÉSEK AZ 1831. ÉVI HEVES MEGYEI KOLERAJÁRVÁNYRÓL A gyöngyöspatai római katolikus plébánia irattárában egy XVIII. századi könyvet találtunk,' amelynek 3. oldalán a következő cím áll: LIBER PATENSIS Congregationis Sancti Patris Francisci, Sumptibus Cordigerorum Comparatus ANNO DOMINI MDCCXXXXII Kötése 33 X 21 cm-es fatáblára ragasztott barna bőr, mélyített, aranyozott dísznyomással. Jelenleg 158 lapból áll, de néhány lapot kivágtak belőle. A könnyebb kezelhetőség miatt a kinyíló oldalára pergamenből ABC sorrendben kis füleket ragasztottak. A könyv a címnek megfelelően a vallásos társulat tagjainak névsorait tartalmazza. E társulatról az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv is megemlékezik.

2 Az utolsó névbejegyzés 1782-ből való. A könyvet nem töltik meg a névsorok és az üresen maradt lapokat később más feljegyzések beírására használták fel. A könyv első oldalán az alábbi címet találjuk : LIBER Usui Triplici jam destinuatus tandem Titulo et munere Protocolli stricte Parochialis defungi caepit Anno 1823. A címből kitűnik, hogy a könyv a plébánia História Domus-ának első részét is tartalmazza, amelynek meglétéről az eddig is ismert, 1923-tól vezetett II. kötet bejegyzéseiből már tudtunk.

3 A feljegyzésekből megtudjuk, hogy a História Domus-t Grieger Ferenc plébános kezdte el, aki a XVIII. század legvégén Eperjesen született, majd hároméves kora után mint teljesen árva gyermek Egerbe került, 1811-ben az egri szemináriumban tanult és 1818-ban szentelték pappá. Ezután Fényeslitkén, Nagykállóban, Kistályán, Mezőtárkányban és Gyöngyösön volt káplán, majd 1822-ben Gyöngyöspatára került plébánosnak,

4 A feljegyzések bevezetésében ezeket írja: „.. . ennél fogva el-tökéllém magamban e jelen üdőtül fogva egy Házi Protocollumot irni s abban, a mennyiben hitelesen ki tanulhatom a régebben történt dolgokat is, a mostaniakat is fel jegyezni. Ugy itélem, nem teszek ez által leg haszontalanabb dolgot, tudom, ugyan jól, hogy ezen tettemért némellyeknek katzajját némellyek gúnyolódását, mások meg vetését is remélhetem, de ez el nem rémit szándékomtul, én szándékomat szentnek ösmérem, ha az kivont foganattal nem gyümölcsözik, nem az én vétkem . . ,"

ъ 91