Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Tóth István: Az egri Vármúzeum feliratos római kőemlékei

9. sor: Apo(suit) előtt leginkább a szülőkre vonatkozó pi(entissimis) állhatott. így a felirat teljes olvasása a következő : D(is) m(anibus) \ Ael(ius) Nigrinus mil(es) leg(ionis) I \ ad(iutricis) Se(verianae) stra(tor) con(sularis) Aur(elio) Vic\ tori fratri qui vic( sit) (sic!) ann(is) |

5 XXVIIImer(enti) opt(imo) о(/У (to) vagy mer(entissimo) optor (sic!) (sit) tibi te \ [r(ra)] lev(is) Aur(elio) Mode(s)to vet (erano) le \ [g(ionis) I] ad(iutricis) Se(verianae) et Aur(eliae) Scenuem \ [ae?] viv(u)s vivispar(entibus) suis fpi(entissimis)] po(suit). A sírkövet tehát Aelius Nigrinus a legio I adiutrix katonája állította testvérének, Aurelius Victornak, aki 28 évet élt, valamint még élő szüleinek, Aurelius Mode(s) tusnak, a legio I adiutrix veteránjának és Aurelia Scenuem[a ?/-nak, még életében. Az emléket a legio két helyen is előforduló kitüntető jelzője egyértelműen datálja Severus Alexander uralkodásának éveire (222—235).

23 A feliraton szereplő személynevek vizsgálatánál elsőként szembetűnik, hogy a sírkövet állító fiú nomene (Aelius) különbözik szüleinek és testvéreinek nomenétől (Aurelius).

2

* Mivel ez esetben — a felirat dátuma miatt — nem képzelhető el, hogy Aelius Nigrinus apját és családja többi tagját megelőzve, Hadrianus császártól nyert volna polgárjogot, arra kell gondolnunk, hogy Aelius Nigrinus nem vérszerinti fia volt Aurelius Mode (s) tusnak, hanem esetleg adoptivusnak, örökbefogadott fiúnak tekinthető.

25 A többiek nomenét legvalószínűbben Caracalla 212-es polgárjogi reformjával hozhatjuk összefüggésbe.

26 A cognomenek közül a Mode (s) tus elsősorban Észak-Itáliában és Dél-Galliában gyakori, de több esetben fordul elő Pannoniában és a dunai tartományokban is.

27 A bizonytalan kiegészítésű, de biztos tövű Scenuemfa?] cognomen esetében illyr névvel állunk szemben, amely valószínűleg helyi, azalus származású személyre utal.

28 A Victor név a Birodalom egész területén igen közkedvelt volt, s különösen a katonacsaládok névadására jellemző.

29 Ennek alapján a sírkövön említett személyek bennszülötteknek tekinthetők, ami összhangban áll azzal az ismert körülménnyel, hogy a legio I adiutrix katonái, ill. veteránjai között a III. század elején nagyobb számban találunk frissen polgárjogot nyert bennszülötteket.

30 Aelius Nigrinus esetében a név elsősorban Aquincum környékére utal.

31 Katonai beosztása — strator consularis — azt mutatja, hogy a Brigetióban állomásozó légiótól az aquincumi helytartói officiumba vezényelt közkatona volt. Szembetűnő, hogy a feliraton több íráshibát is találunk, s ezek nem minden esetben foghatók fel egyszerű kőfaragói tévedésként, mint azo(f)to= opto (5. sor) esetében. Az e sorban lehetséges másik olvasati javaslat — optor — már súlyosabb nyelvtani hiba volna, a 4. sorban előforduló vic(sit) — vixit pedig olyan ortográfiai tévedés, amely az írott nyelvben való jelentős járatlanságra utal. A 6. sorban álló Mode(s)to alak ill. a con(sularis) = co(n)s(ularis) szokásostól eltérő rövidítése a pannóniai (és általában a dunavidéki) feliratokon viszonylag gyakran előforduló íráshibák közé tartoznak, felületes nyelvismeretre ill. az írásban való gyakorlatlanságra vezethetők vissza.

32 3. Sírfelirat töredéke. Lelőhelye: Mór (Fejér megye).

33 Anyaga szürkés mészkő. A fektetett téglalap alakú, keretelés nélküli kőtábla jelenleg két összeillő töredékből áll. Jobboldalán csonka: mintegy egyharmad része hiányzik. A két darab együttes hosszúsága 75 cm (47+ 28 cm), magassága 31 cm, vastagsága fent 15 lent 13 cm. Eredetileg egy nagyobb sírépítmény (sírkert ?) feliratos alkatrésze lehetett, erre vall a keretelés hiánya, s felülről lefelé keskenyedő vastagsága.

34 Háromsoros felirata gondosan vésett, tisztán olvasható : M(arcus) Aurelius Do[ ] \ veter(anus) ex benef(iciario) co(n)s(ularis) [leg (ionis) I vagy II ad(iutricis) ?] \ sanctissim(ae) mfatrip(osuit) ?]. Az emlék keletkezését elsősorban a nagyobb szabású sírépítmények, sírkertek elterjedésének alapján htározhatjuk meg, ennek megfelelően a III. század első harmadára gondolhatunk legvalószínűbben.

35 Ugyanerre a korra utal a szép betűformák alkalmazása, és a 4 Az egri múzeum évkönyve 49