Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

A mintegy 200 X 200 cm alapterületű helyiség három oldalán körülbelül 80 cm magas, a természetes kőbe vágott padka húzódik. A kunyhó szája mellett balra egy kaptárfülke, alatta ülőpadka látszik.

88 A másik építmény a Laskó patak nyugati terraszába vájt uradalmi ököristálló. A 26 méter hosszú, 9 méter széles tér mennyezetét négy és egy fél oszlop tartja. Kétoldalt a természetes kőbe vágott jászlak nyoma - a helyi termelőszövetkezet az istállót birka hodálynak használja -, a szellőzést pedig két hatalmas, kerek, a mennyezetbe fúrt nyílás biztosítja. Az istálló bejáratától balra kőbe vájt cselédlakás, amiben annak idején a számadó lakott családjával együtt. A kívülről, tehát az istálló előteréből fűthető kemencének már csak a nyoma van meg, a kemence mellett, az ablak alatt padka húzódott. Egy adatközlőnk szerint 1923-ban ezen aludtak a számadó hat gyerekéből a legkisebbek, az öregek szalmazsákon a földön, a nagyobb fiúk rongypokróccal takaródzva az ököristálló valamelyik részén. Az egyetlen nyoszolyát az éppen akkor fiatal pár kapta, akik az ággyal az istálló végébe hurcolkodtak és ott aludtak. VII. Eredmények és feladatok A siroki emlékanyag rendezésekor a barlanglakások három kategóriáját állítottuk lel, s ezek a típusok a funkció alapján különültek el egymástól. A szomszédos településekből közölt összehasonlító anyag áttekintése viszont azzal a következtetéssel jár, hogy a siroki típusok nem adaptálhatók a többire és a teljes anyag rendszerezésére más kategóriákra, más rendezési nézőpontra van szükség. A rendszerezés elve több is lehet és ennek megfelelően a típusok több sorozatát is ki lehet munkálni. Az emlékanyag kategorizálása elképzelhető az anyag és technika; az időrendi kronológia; az alaprajzi beosztás; a társadalmi-gazdasági viszonyok hatása,- és a mai használat módja szerint. De akármelyik szempontot követjük is a rendszerezésben, a típusok nem lesznek tiszták, egymással más szempontok szerint keverednek, összemosódnak. A legcélszerűbb ezért a barlangépítményeket több nézőpontból rendszerezni és ez úton vonni le a következtetéseket. A barlangépítmények anyagát, az alapkőzetet illetően mindössze két változattal találkoztunk, de ez is egy általános és egy kivételes anyagot jelent. Gyűjtőterületünkön általános a vulkáni ríolittufa és kivételes az egyedül Eger északkeleti szélén felbukkanó mésztufa, mint a pinceházak anyaga. A két anyag között olyan különbségek mutatkoznak, mint a folyóvizek szintjéhez viszonyított helyzetük: a riolittufa rétegekben - kevés kivétellel - a lyukak alacsonyan fekszenek, a mésztufában pedig a domb oldalába vágva több sorban. Különbség van a két anyag keménysége között is, a mésztufa puhább, könnyebben megmunkálható, könnyebben vájható. Az egyik egri lyuk, a Fügedi u. 22. számú, feltűnően szabálytalan kialakítása arra enged következtetni, hogy más módszerrel, más szerszámokkal vájták, mint a többit. A körülötte levő lyukak falai és mennyezete ugyanebben a kőzetben sokkal szabályosabb, egyenletesebb felületű. A magasabb fekvés következménye lehet, hogy a mésztufa lyukak szárazabbak és általában lakályosabbak a többinél. Ennek az is oka lehet, hogy bejáratuk nyugatra néz, mert a lyukak tájolása a riolittufa csoporton belül is különbséget eredményez. A legtöbb lyuk itt is nyugati, illetve délnyugati fekvésű, kivéve a siroki északra, északnyugatra néző kőlyuk-sorokat, ezekről azonban kimutatható, hogy újabban, vagyis a múlt században, gazdasági kényszer hatása alatt keletkeztek. Több ízben utaltunk arra, hogy a barlang építmények korát, keletkezési idejét nem tudjuk meghatározni. Évszámot viselő vagy levéltári adattal kétségtelenül azonosítható pinceházat helyszíni kutatásaink során nem találtunk, csak feltételesen állít362