Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

és kisebb szakmai tudással is megmunkálható kőzetbe vannak vájva. Az itt megfigyelhető lakások talán épp emiatt tűnnek primitíveknek, falaik síkja egyenetlen, kisebbnagyobb mélyedések és dudorok váltakoznak a falak felületén, az alaprajz és a falsíkok-mennyezet helyzete, találkozása teljesen kizárja a mértani szabályosságot, a szerkesztés rendjét. Ezek a kőházak úgy hatnak a belépőre, mintha természetes barlangba került volna. A város másik részén, a Szálában riolittuíába vájták a kőházakat és ezek formája, minősége annyiban különbözik a környékbeli falvakban megfigyelhető barlanglakásoktól, hogy az egriek régebbinek látszanak. Ez a feltételezés nemcsak arra alapul, hogy több a szabálytalan, kezdetleges eljárásokra valló tényező, mint például Sírokban, hanem arra is, hogy a domb, a Szalapart annyira egyenes vonalú, az utcától való távolsága annyira egységes, hogy a barlanglakásoknak ez a homlokzata igen régóta nem változhatott. Nagyon valószínű, hogy ezek és a Tetemvár egyes lakásai azonosak azokkal, amelyekről a XVIII. sz. derekán levéltári forrásaink tudósítanak. A legegyszerűbb és egyúttal a legrégebbi kőháznak tartjuk a Fügedi u. (Cifrapart) 22. számút. A lakás egysejtű, előtte derékszögben mellécsatlakozó kétsejtű fennálló házzal, aminek csak a hátsó része régi, tehát 50 évnél idősebb. Lehetséges, hogy ez egy időben konyha volt, ahonnan a kemencét is fűtötték (hasonlóan ahhoz a megoldáshoz, amit lentebb a Ciírapart 2. számnál írunk majd le). A lakáshoz csak mellé épített kisebb ólak tartoznak, tehát tipikusan vagyontalan, a XVIII. században zsellérnek nevezett személy kőházával van itt dolgunk. A szoba alaprajzilag és a falak, a mennyezet szerkesztését illetően teljesen szabálytalan. A végén két padkát találunk, az egyiken magasra vetett ágy, a másik félköralakúan behajló és inkább tárgyak elhelyezését szolgáló polc, amin csak szükségből szoktak aludni. A kemence helyén takaréktűzhely áll, aminek füstje egy nagy méretű, korábban ismeretlen módon használt szabadkéményen keresztül távozik. Hasonlóak ehhez a közelében fekvő Fügedi u. 20., a Pázsit u. 12., a Donát u. 8. és a Cifrapart 2. számú telkeken levő, részben már lakatlan barlanglakások. Az egyiknek tüzelőberendezése érdemel figyelmet: 1940-ig a kemence az ajtótól jobbra volt, amit kívülről fűtöttek egy erre a célra épített kis konyhából. Abban mind megegyezik az előzővel, hogy egysejtű, bár újabb időkben már fennálló házzal kombinálva használták őket. Csak egy volt közöttük annyira szegény emberé, hogy még pince sem volt mellette (Pázsit u. 12. szám). Ugyanez a kategória, de mégis külön említendő a Szála pinceház típusa. Az itt még funkcióban látható néhány objektum nemcsak anyagában - mint említettük -, hanem alaprajzi elrendezésében is különbözik a többitől. Az utca járószintjétől mintegy fél méterrel mélyebben fekvő lakások előtt cseréppel fedett féltetővel védett kis tornác van, amit az utca felé kő mellvéd határol el. A tornácon (szín alja) szerény méretű sertésólat, tyúkólat találunk és az egyik lakás esetében innen nyílt hajdan a lakásban álló kemence szája is. A lakások alaprajza is egyedülálló az eddig ismert anyagban : a bejárati fal mellett szélesebb a szoba, a középső, hátsó rész viszont ennél keskenyebb. A Verőszala 184. számú végén egy rakott fallal elválasztott kis kamra is van, ennek oldal- és hátfalán ismeretlen rendeltetésű, méhkas alakú kis fülkékkel. Az Egerben leírt összesen hét kőházból mindössze egy volt közvetlenül más helyiségekkel kapcsolatban. A Pázsit u. 6. számú barlanglakás maga is kétsejtű volt és a pinceajtó is a konyhából nyílt. A pince, a mésztufába régen vágott üregeknek megfelelően, szabálytalan alaprajzú és kiképzésű: a középrészből több irányba elágazó kisebb fülkékkel, ágakkal, melyekben bort, krumplit, zöldséget és még sok mindent, így tüzelőt is tároltak. A Pázsit u. 6. szám mai anyagunkban egyedülálló ugyan, de nagyon valószínű, hogy korábban ebből a típusból több lehetett a városnak ezen a ré359